Jogosan vagyok dühös a barátomra? Miért ilyen?

Szóval, hogy meglehessen érteni, hogy mit érzek ugorjunk fél évvel vissza.

Az apja kint dolgozik a Franciáknál. Akkor kért nagy szabadságot. Itthon volt néhány hétig. Azután visszament. Hat nappal ez után a barátomat megműtötték(vakbél műtét, súlyos volt). Apukája nem bírt szabadságot kivenni, hogy hazajöjjön a fiához. Az anyukájának személyesen ajánlottam fel, hogy segítek az ápolásban és a ház körüli munkában. Úgyhogy mentem takarítani, ápolni, mosogatni, főzni, ápolni. Tehát beosztottuk egymás között a teendőket. Így ment egy kis ideig. Szerencse akkor épp szünet volt a suliban.

Márciusban elköltöztem otthonról. Tehát dolgozok, meg tanulok is. Emellett egy hét hónapos kutyust(törpe shcnauzer) nevelek. Őt egy hete műtötték (elülső lábát, mert elütötte egy biciklis)

Tegnap nem kellett bemennem a suliba, és ma se. Úgy volt, hogy tegnap viszem a kutyust a dokihoz, hogy megnézze minden oké, stb. Erre úgy lebetegedtem, hogy ágyhoz voltam kényszerülve. Lázas voltam. Máma szerencsére jobban vagyok.

Megvolt beszélve a barátommal, hogy az egész napot együtt töltsük (addig amíg én a kutyával lettem volna, addig ő bográcsozott volna). Na igen, de. Telefonáltam, hogy nagyon beteg vagyok, nem birok felkelni és elbírná-e vinni a kutyát a dokihoz. Ő meg kijelentette, hogy neki meg eltört a keze és nem bírja elvinni (nincs is eltörve a keze).

Végül a barátnőm vitte el a kutyát a saját programkát feláldozva. A szüleimre meg nem számíthattam, mert borzalmasak, írányitották az életemet, megszakítottam velük a kapcsolatomat.

Nagyon rosszul esett/esik az egész, amit a barátom művelt. Pedig nem kértem nagy dolgot, és amikor szüksége volt rám szó nélkül mentem hozzá.

Egy éve vagyunk együtt. 19 évesek vagyunk.