Mit tegyek ha ő má feladta, hogy megmentse a házasságunkat?

Nem is tudom hol kezdjem. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerülök.2 hónapja szültem. Kicsit megviselt, mert új élet kezdődött ezzel. Ezen idő elött nem tapasztaltam, hogy bármi probléma lenne s házasságommal.Nem veszekedtünk, oké surlódások voltak, de az semi nem volt.Én dolgoztam, pörögtem , éltem az életem. De mióta megszületett a kisfiam minden, minden megromlott. Egyre jobban eltávolodunk egymással a férjemtől. A gyerek mellett rengeteget próbálok foglalkozni a párommal, de ő ezt nem igényli. Lassan már nem is beszélgetünk, mert nincs miről. Ha beszélünk is az is csupa negatív, hogy mi lesz ha elválunk, vagy teljesen elhidegülünk egymástól. Érzi ő is, hogy húzúnk szét, csak míg én próbálkozom beszélgetni, vagy nyitni felé, kedveskedni, nagyon úgy látom ő beletörődött, hogy ez már tönkremegy. Utálja a munkahelyét, ezért nem is szeret róla mesélni, ja és ebből kifolyólag utál minden napot, mert megint meló. Mondtam neki, hogy keressen másikat, de azt mondta ez nem ilyen egszerű. Mondván, nem akarja feladni a szinvonalunkat és ezét még marad itt és az is nomasztja, hogy most itt a baba és, hogy most mégjobban nem teheti meg, hogy tojik a munkára. Szóval munkáról nem tudunk beszélni, de más nem is nagyon történik vele. A gyerek lehetne közös téma, de arról meg csak én beszélek, ami meg nem is nagyon érdekli.Azt még fontos tudni, hogy a számítógépen meg beszékget. Több emberrel is nap mint nap beszélget. Mondtam neki, hogy ez rettenetesen zavar, hogy velük van miről velem meg nincs. Ez tipikusan az a jelenség, hogy a nyomott kedvemet a család kapja , a mosolyt meg a külső emberek, barátok. Ez megy 2 hónapja. Szex az van, bőven, több mint kéne, de lelkileg épülünk le. Az az érdekes. hogy azt mondja szeret és,hogy ő biztos nem válik el bármi is legyen. Tegnap kinyögte, hogy nem akar vasárnapi apuka lenni. De olyan hülye!!! Attól, hogy ő nem akar elválni, de mi elhidegülünk egymástól, én találok valaki mást, ugyanúgy elhúzo és ő vasárnapi apuka lesz. Egyenlőre nincs senkink. Én igényelnék már társaságot, szeretetet, de még őt szeretem. Ő nem igényel egyenlőre új társat, igazából eszébe sem jut.Szóval még szeretjük egymást, mert szenvedünk a helyzettől mind a ketten és mégsem próbál javítani a helyzeten. Azt mondja tehetetlen. De akkor így mi lesz velünk? Azt mondta én hiába próbálkozom kedvesebb, figyelmesebb lenni ettől neki nincs jobb életkedve.Mert hát ezerrel póbálkozom. Szóval itt az a baj, hogy neki kéne kijönni a búskomor ITTHONI életéből. Tanácstalan vagyok és már nagyon megkeseredett, türelmetlen. Ráadásul rettenetesen érzékeny. Még dolgoznak bennem a szülés utáni hormonok.Rengeteget sírok és borzalmas napokat élek meg abban a tudatban, hogy tönkremegy a házasságom és SEMMIT NEM TUDOK TENNI ELLENE.Nem is tudom milyen segítséget, tanácsot várok, de teljesen el vagyok keseredve. Ez egy lassú halál, ahol csak mártogatják a szívembe a kést!!!:(((((((