Rosszul kellene magam érezni ettől? Ti elítéltek? 17/L

Sziasztok!

17 éves lány vagyok,és szükségem lenne idegen emberek véleményére, tudom nem halálfontosságú kérdésről van szó, de mégis érdekelne mit gondoltok rólam..

A sztorihoz tudni kell,hogy világ életemben egy kis "nyomi" gyerek voltam, szürke kisegér aki kövér,fogszabályzós, szemüveges, így éltem le az általános iskolás éveim, aztán két éve mikor végre elballagtam "megváltoztam" : lefogytam, levették a fogszabályzót,új hajstílus, és a szemüveget is elhagyhattam, magyarul más ember lettem . Középsuliban már egy mosolygós, átlagos kinézetű lánynak ismertek meg, de a fiúkat hanyagoltam vagyis a barátaim többsége fiú lett,mivel alapból elég fiús lány vagyok , szóval a szerelem elkerült,de megismertem egy fiút, aki a legjobb barátom lett, rengeteget beszélgettünk meg minden, neki ekkor még volt barátnője ( ő amolyan "macsó" rengeteg csaj van rákattanva) szóval a lényeg,hogy olyan jóban lettünk,hogy nem voltak tabuk közöttünk,mindenről nyíltan beszéltünk ( még azt is megbeszélte velem mikor a barátnőjével készült elveszteni a szüzességét, szegény parázott én nyugtattam xd) De januárban szakítottak,mert a lány megcsalta őt, mondanom se kell nagyon maga alatt volt, aztán egyszer mikor nála voltam kicsit furán alakultak a dolgok petting lett a vége, rosszul éreztem magam miatta mert valahol tudtam,hogy csak arra kellek,hogy elfejtse a lányt meg féltem,hogy a barátságunk is tönkremegy.. de ez nem történt meg nagyon jóba maradtunk igaz hanyagoltuk a pettinges dolgot, elkezdett csajozni ismét és megint folytatódott a tabuk nélküli dolog köztünk. Aztán az érettségi szünetben megint megváltozott valami, ismét történtek intim dolgok köztünk és azóta rendszeresen.. Lassan oda jutok,hogy le is akarok vele feküdni.

De vívódok magamban, hiszen néha olyan k.ur.ásan érzem magam, nem vagyok szerelmes meg semmi de mégis jó érzéssel tölt el, vagy hogy is mondjam.. de ő mégiscsak egy barátom és nem a pasim, vagy ez csak túlgondolás? Elitéltek emiatt? Nekem el kellene magam? Sokszor elgondolkozok magamban, hogy talán nem helyes,de abbahagyni se akarom, mert a fiúknál szerelmileg mindig is rossz voltam, mindig átvertek meg minden,és így hogy barátok vagyunk nem kell aggódnom emiatt és rengetegszer ő vigasztalt mikor minden önbecsülésem elveszett..

Hát igazából nem tudom mennyire lett értelmes, de jól esett kiírni magamból..

Előre is köszönöm aki elolvassa és választ ad erre.. ( tudom ennél nagyobb bajom ne legyen az életben stb..)