Hogyan közöljem az új kapcsolatomban a barátnőmmel, hogy előtte 5-6 évig egy igazi léhűtő, élősködő, munkanélküli voltam édesapám hátán? 33/F

Volt egy nagy csalódásom 26 évesen, az akkori párommal 7 évet voltunk együtt, csúnyán át lettem verve, az egész kapcsolat csupa hazugságból állt, sokszor meg is lettem csalva, de annyira szerelmes voltam, hogy semmiről sem vettem tudomást, vagy nem akartam tudomást venni. Szörnyű volt ráébredni, hogy illúziók között élek éveken át. Teljesen összeomlottam! Éveken keresztül munkanélküli voltam, apukámmal éltem, 25-32 éves korom között, ő biztosított számomra mindent, anyagilag, lelkileg, mindenhogy, hálával tartozom neki.

Úgy döntöttem tavaly októberben, hogy erőre kapok, és elköltözök édesapámtól, úgy érzem, kilábaltam a szerelemből, a csalódásból. Találtam egy egész jó munkahelyet, szóval egy albérletet vígan fenn tudok tartani, apukámnál is juttatok némi összeget, és még jut is, marad is másra (nem vagyok nagyigényű).

Ahogy kiröppentem otthonról, azonnal utol is ért a szerelem lassan 33 évesen. Egy 25 éves leánnyal estünk szerelembe, és már négy hónapja együtt vagyunk. Sok mindent megtudtunk egymásról, de konkrétan még nem mertem elmesélni neki, hogy a saját hibámból olyan mély depresszióba estem, hogy éveken keresztül egy léhűtő, naplopó, élősködő, embernek se nevezhető pióca voltam édesapám nyakán.

Röstellem, sosem mertem erről beszélni senkinek. Ha valaki megkérdezett engem, vagy aput, mindig azt válaszoltuk, hogy hát dolgozgatok, vagy tanulok, vagy éppen neki segítek otthon, szóval senki se ismeri a sötét múltam.. és ez a gyönyörű, értelmes lány sem. Képtelen vagyok neki bevallani, mert azonnal rám törne a pánik a szégyenérzet miatt.

A múltammal nem tudok mit csinálni, szégyellem. Nem tudom, mit kéne tegyek. Tovább titkolózni, mellébeszélni, terelni? Vagy elmondani neki mindent vállalva a kockázatot, hogy teljesen ledöbbenve fogja rám vágni az ajtót?