Tanácstalan vagyok, hova tovább és mit tegyek? Ti mit tennétek a helyemben? (probléma a leírásban. )

A helyzet az h 3 hónapja már párkapcsolatban élek. A srác akivel együtt vagyok, már régóta ismerem, egy haver révén ismertem meg pár éve, jól kijöttünk, aztán összejöttünk.jól elvagyunk, de vannak itt kisebb gondok. Én 24 vagyok, Ő 25. Ő munkanélküli, én meg dolgozom, és ha minden igaz jövőre le is lépek külföldre (most éppen pénzt gyüjtök rá). A párom nem dolgozik, munkanélküli. De nem is akar dolgozni, pedig jó esze van, van érettségije, karosszérialakatos szakmája, és havi 22 ezerből él, plusz az anyjával él, aki nyugdíjas már, az apukája meghalt. Én mondtam neki h menjen el dolgozni, hogy legyen pénze (kihangsúlyoznám h nem a pénze miatt vagyok vele eggyütt), csak mondtam neki h dolgozzon, de megmondta h ő nem hajlandó egy minimálbérért karosszériázni, mondtam neki más munkát is, de ő erre csak annyit mondott h van épp elég munkája otthon is. Mondtam neki külföldet is h menjünk ki, mert jól járna vele, stb, de Ő kijelentette h szereti az anyját mindene megvan és h nem hajlandó elmenni......Közben meg el se tudunk menni egy normális helyre, sétálni, belülni valahova, merthogy szerinte nem kell szórni a pénzt... Abból állnak az estéink h beteszünk vmi filmet, aztán meg sex, és ennyi.. Ahhoz képest hogy a páromnak "mindene megvan" még egy mikróhullámú sütőjük sincs (pedig nem szegények, teljesen átlagosan élnek), pedig mondtam a páromnak h tudok 5-10 e között kéz alá venni egyet, meg tudok segiteni a beszerzésében, de az se kellett neki... Merthogy megvannak nélküle... Pedig manapság már a legcsóróbb háztartásban is található mikrosütő... és folyamat hidegen együnk meg mindent..A másik: az "anyós" vagyis a párom anyja. Oké h szereti az anyját, de szerintem azért mindennek van egy határa. Megértem, h szereti, mert ő nevelte fel,stb. de a mamika már nyugdijas, cukorbeteg (mondjuk a betegsége annyira nem súlyos), de tud magára vigyázni. meg egyedül van, ezt is megértem. De folyamat ajnározza nekem az anyját, előttem ölelgeti, puszilgatja, multkor pl. filmnézéshez készültünk a párommal és az anyját is hívta h jöjjön és nézzen velünk filmet... Túlságosan ragaszkodik az anyjához is, ami szerintem ebbe a korban gáz azért... Nincs bajom az 'anyóssal' mert el tudunk beszélgetni, tudok én is alkalmazkodni, de azért ez sok szerintem már... Ti mit tennétek a helyemben? Vagy h. vegyem rá h változtasson egy kicsit? Én is változtam, mert ő nem cigizik, gyülöli a cigit, és a kedvéért ha vele vagyok, rá se gyujtok.

Pedig szeretem őt, de ez a pár felsoroltabb dolog eléggé zavar.

L/24