1 éve kiderült hogy rákos beteg vagyok, a barátnőm akkor 4 év után azonnal elhagyott. Miért csinálta ezt?

Az a helyzet hogy nem szeretett téged igazán!

És ugye a betegséged az kiverte nála a biztosítékot, sajnos nagyon sok ember amint meghallja azt hogy rák meg rosszindulatú daganat, már temetik az illetőt, pedig ezek számtalan fajtái vannak, vannak olyanok is amiket gyors műtéttel néhány utókezeléssel simán megoldanak. Sajnos a barátnőd nem vette komolyan ezt az egészet, nem tudta ezt végigcsinálni mivel már eltemetett téged, és hogy neki ne legyen fájdalmas a dolog inkább meghátrált és lelépett.

A szülei a jelek szerint azért fordultak el tőled mert nyilván ők is szégyenlik magukat a lányuk miatt hogy képes volt ezt tenni, de mégis csak az ő lányuk ugye....

Sajnálom, de ez olyan dolog hogy ezzel bebizonyosult az hogy a barátnőd nem képes szembenézni a problémákkal, egy nagyobb baj és menekül, tehát gyenge. Elhiszem hogy ez nagyon rosszul esett neked ahogyan elbánt veled, de ez megmutatta azt hogy ha már család lesztek és mondjuk a gyereketekkel lenne valami, vagy később lennének gondok akkor is valószínű megcsinálta volna ezt.

Engem is hagytak már cserben a lányok, és átvertek, nekem sem egyszerű a helyzetem más dolgok végett leginkább, de neked nem ő volt az igazod!

Csak most érzed azt meg akkor érezted azt!

Én is számtalanszor voltam így ezzel, mégis csalódtam mindenkiben.

A mostani barátnőm egy tündéri, aranyos lány. Mi még 1 éve sem vagyunk együtt, róla képzeltem el a legkevésbé azt hogy ő lesz az igazi!

Nem volt szerelem első látásra, egyszerűen az élet hozott össze minket.

Neked a legfontosabb az hogy lelkileg is felépülj és menj el újra ismerkedni.

De ennek a konkrét igazi okát nem fogod megtudni miért hagyott el, miért hátrált meg. Oké hogy tudod hogy miért dobott, meg ezek voltak a kifogások rá hogy nem akar ápolónőt játszani. De biztos hogy volt valami még a háttérben.

Sosem szeretett téged, és érdekből volt melletted.

* Soha nem játszotta meg magát

De igen, csak ügyes szinész volt.

A rák félelmetes betegség, gondolom te aki ezt átélted tudod. Azoknak akik pedig kívülállóként, családtagként élik ezt meg, nekik még nehezebb.

Bár tényleg tahó módon adta ezt elő, meg lehetett volna beszélni szépen is, ebben igazat adok neked. De őt is meg tudom érteni. Én is halálra rémülnék, ha a barátomat ilyesmivel diagnosztizálnák. Nem tudnám hogy kezeljem jól a helyzetet. És úgy hogy nem tudom mi lesz a vége (hogy felépül-e vagy sem...) nem biztos hogy végig tudnám nézni a betegségét.

Bár hogyha most már tünetmentes vagy, akkor nem lehetett olyan súlyos, így valószínüleg fölöslegesen pánikolt.

De ez nem ok arra hogy ne ismerkedj és ne keresd a boldogságot! Gondolj arra hogy végtére is kaptál még egy eszélyt az élettől/ az életre, mert nem mindenkinek sikerül ebből meggyógyulnia! EZT NE FELEDD EL!!! Adj MAGADNAK esélyt, merr megérdemled. És az, hogy ő nem bírta elviselni a betegséget, nem minden lány ilyen. (persze sok a hasonló, de vannak kivételek.) Lépj ki a világba és keresd meg őket. Kitartás. Hiszen egy szörnyű betegséget sikerült legyőznöd. Ünnepelned kéne, és kihasználnod minden percet a boldogságra, élni minden lehetőséggel. Hajrá... Ne mondj le a boldogságról. Nem éri meg. :D

A jó öreg mondás, még mindig nagyon igaz:

Bajban ismertetszik meg a barát és a társ.

"Bár tényleg tahó módon adta ezt elő, meg lehetett volna beszélni szépen is, ebben igazat adok neked. De őt is meg tudom érteni. Én is halálra rémülnék, ha a barátomat ilyesmivel diagnosztizálnák. Nem tudnám hogy kezeljem jól a helyzetet. És úgy hogy nem tudom mi lesz a vége (hogy felépül-e vagy sem...) nem biztos hogy végig tudnám nézni a betegségét. "

Ha valóban szeretsz valakit, akkor fel sem merül az ilyen, még kérdésként sem. Nem lehet mindent elrelativizálni.

*Ha valóban szeretsz valakit, akkor fel sem merül az ilyen, még kérdésként sem.

Itt a pont:)