Hagytatok el valakit úgy hogy nagyon-nagyon szerettétek közben?

Arra gondolok, amikor a másik fél már nem viszonozza az érzéseket, és tehettek bármit, nem fog megváltozni. Közben meg azt hazudja hogy benne semmi nem változott, nem akar szakítani, de érzitek a viselkedésén hogy valójában csak kihasználja a szeretetet mert neki az jó, az kényelmes. Ti pedig szenvedtek ettöl. Hagytatok már el úgy valakit hogy hiába szerettétek, de a viselkedése miatt nem bírtátok tovább? És utána ha gyözköd hazugságokkal a másik, akkor hogyan lehet azt lereagálni, hogy megmaradjanak a szép emlékek?