Normális, hogy a barátom így viselkedik, ha az összeköltözés a téma? Miért ilyen velem olyankor?

Ha neked lenne 200 ezres jövedelmed és neki semmi, vagy csak minimális, akkor is szorgalmaznád az összeköltözést?

Te örülnél neki, ha várhatóan hónapokig, évekig a TE jövedelmedből élnétek? Szerintem nem. Biztos vagyok abban, hogy fordított esetben arra biztatnád, hogy szerezzen mielőbb állást és majd UTÁNA összeköltöztök. Nem szerencsés rossz szájízzel belevágni, az összeköltözés eleve egy nagy krízis (a szociálpszichológiában normatív krízisnek hívják az ilyen szintű változásokat). Ha ezt még súlyosbítod azzal, hogy úgy érezheti, neki kell eltartania, akkor garantáltan konfliktusokat szül. Ez minden kapcsolatban problémaforrás lenne! Az összeköltözés amúgy is okozhat súrlódásokat, biztos, hogy szeretnéd ezt direkt súlyosbítani? Szerintem szerezz munkát és UTÁNA költözzetek össze! Ha azt mondod, ki tudja, mikor lesz munkád, a barátod joggal feltételezheti, hogy te nem is átmenetinek tekinted ezt az állapotot, hanem tartósan arra akarsz berendezkedni, hogy ő fog eltartani. Ha meg átmenetinek tekinted, akkor igazán kivárhatod, amíg lesz munkád és csak utána költöztök össze.

Nem olvastam végig minden hozzászólást, ha ugyanazt írom, amit már előttem más is, akkor bocsánat.

Én úgy oldanám meg a kérdést, hogy a albi+rezsi felződjön, és a többi pénzével mindenki gazdálkodjon saját maga. Ez nálunk jelenleg is így működik, és én 2X annyit keresek, mint a párom.

Ha lesz közös gyerek, akkor természetesen fordul a kocka, mert onnantól tényleg fizikailag is egy család leszünk, akkor abban egyeztünk meg, hogy mindenki megtart a fizetéséből kb 20-20ezer Ft-ot "zsebpénznek", a többit pedig beadjuk, és az lesz a közös kassza, amiből a lakást tartjuk fenn, kaját veszünk, és a gyerek(ek)et ellátjuk. Onnantól már mindegy, hogy ki keres 200.000 és ki 80.000 Ft-ot.

26F

# 13: Ha átmenetinek tekinted, akkor miért nem jó az, ha előbb keresel munkát és utána rögtön összeköltöztök? Kereshetsz már eleve ott munkát, ahol szeretnétek összeköltözni, ha lesz, úgysem másnap kell munkába állnod.

Tehettek előkészületeket, nézegethettek már albérletet, hogy ha lépni kell, akkor gyorsan tudjatok lépni. Ez így szerintem a barátod számára is sokkal inkább megnyugtató lenne.

Lássuk csak:

Amikor a kérdező tette a segge alá a párjának a dolgokat, segített munkát keresni, MEGÍRTA AZ ÖNÉLETRAJZÁT IS stb....azzal nem volt baj.

De a kérdező most átmenetileg munkanélküli, ezért a párja húzza a száját az összeköltözésre mert hogy ki kellene segítenie, amíg munkát talál, vagy ha kevesebbet fog keresni.

És mi lesz később? Ha pl összeköltöztök, és épp ő kerül bele abba, hogy elveszti a munkáját akkor húzzon a híd alá, és akkor menjen vissza ha megint van munkája? Így gondolja a külön kasszát akkor is ha ő lesz munka nélkül? Neki lesz kevesebb pénze? Nem hinném..Mert addig nincs baj amíg ő nem dolgozik, csak akkor ha te? Ez mi?

Ne is haragudj kérdező, de én úgy gondolom hogy ez nem férfi, és nem csapatjátékos. Mi a férjemmel mindketten kerültünk olyan helyzetbe, amikor munkanélküliek voltunk. SOHA EGYIKÜNK SEM VÁGOTT ILYESMIT A MÁSIK FEJÉHEZ. Mi mindig úgy voltunk a pénzzel, hogy ami az enyém, az a tiéd is. Akár nekem volt munkám, akár neki. Ez a házasság előtt is így volt egyébként.

Már egy jó ideje mindketten dolgozunk szerencsére, de ha valamelyikünk elvesztené a helyét, a másik nem vágná ki az utcára, és nem mondaná hogy addig ne lakjunk együtt amíg nincs keresete, vagy pl hogy te nem kapsz enni mert nincs kereseted. Egy komoly felnőtt kapcsolat nem így működik. Hanem egymás támogatásával.

Sajnálom hogy a te párod egy ilyen kapcsolatra nem elég érett. Amúgy meg kihasznált téged amíg pozitív dolgokat tettél érte. Most hogy te szorulsz segítségre, nem tesz semmit, nem támogat, és meg is hátrál a kapcsolat továbbfejlődésétől. Én ilyen kisgyerekkel tuti nem maradnék együtt. Gusztustalan a viselkedése.

"Amikor a kérdező tette a segge alá a párjának a dolgokat, segített munkát keresni, MEGÍRTA AZ ÖNÉLETRAJZÁT IS stb....azzal nem volt baj. "

Azért más kategória, hogy segítek önéletrajzot írni, meg hogy segítek munkát keresni, mint az, hogy valakit kvázi el kell tartani... mert a kérdezőnek nem kellett eltartani a barátját...

Akkor marad a másik verzió: amennyiben a kérdező ezzel az önző döggel marad: megvárja míg lesz munkája, akkor összeköltöznek. Ha a pasi lesz munkanélküli, esetleg miután összeköltöztek, akkor a kérdező kidobja a párját otthonról hogy addig ne lakjanak már együtt amíg nincs munkája. Ha lesz, visszamehet. Mert ezek szerint ez a módi.

El kell tartania a párját...hú ha, belepusztulna.... komolyan...

tudod felnőtt kapcsolatban egymást támogatva élnek az emberek. Ha egyik elveszti a munkáját akkor addig a másikéból élnek amíg nem lesz megint munkahely...ugyanez fordítva is kell hogy működjön.

Akik járogatnak, azoknak piszok módon nem komoly a kapcsolata. És akik önző módon enyém tiéd kapcsolatban élnek, azokat is nagyon tudom sajnálni. Mert az sem igazi kapcsolat. Ami addig jó amíg az egyik bajba nem kerül...és ha bajba kerül akkor még bele is rúgunk mert úgy az igazi....szánalmas.

ha a baj bekövetkezik akkor meg beszólogat a másiknak az akinek munkája van?....attól még nem kéne nyeregben éreznie magát, végül is a párja segítette hozzá, hogy egyáltalán legyen neki.

#18

:D

Azért meg ne pukkadj mérgedben. Egyáltalán senki nem beszélt itt olyasmiről, hogy belerúgunk a másikba, ha nincsen épp munkája, vagy kitesszük az utcára.

És még jó, hogy nem te döntöd el, kinek mennyire és mitől lesz komoly a kapcsolata.

"tudod felnőtt kapcsolatban egymást támogatva élnek az emberek. Ha egyik elveszti a munkáját akkor addig a másikéból élnek amíg nem lesz megint munkahely...ugyanez fordítva is kell hogy működjön. "

Ez így van, de ha van rá mód, akkor eleve akkor lépnek a következő lépcsőfokra, mikor ideálisabbak a körülmények. A felnőtt kapcsolatnak ugyanis az is a része, hogy nem várok el önző módon a másiktól olyat, ami neki esetleg kellemetlen, hanem megértem az ő álláspontját is és igyekszem tolerálni. Most őszintén, annyira fontos az az összeköltözés, hogy ne lehetne néhány hónapot várni vele? Esetleg ezzel is "bizonyítani" a másiknak, hogy a legjobbat akarjuk neki?

És azért ne állítsuk már be úgy, hogy egy önéletrajz megírása (kb. egy órás munka), meg néhány álláshirdetés megtekintése (napi fél óra) egyenértékű azzal, hogy valakit esetleg hónapokon, éveken át el kell tartani...

Én megmondom őszintén, nem költöznék össze úgy senkivel, hogy épp nincs munkája. Pedig nekem van saját lakásom. ELŐBB szerezzen munkát, utána jöhet egy ilyen lépés. (Ha összeköltözés után veszíti el valaki a munkáját, az más tészta, de így belekezdeni? Nekem se menne...)