Miért ilyen nehéz számomra az összeköltözés téma?

Gyönyörű hozzáállás. Anyád skót, apád zsidó? :)

Ha igazán szeretnéd, akkor ilyen dolgok fel sem merülnének benned. Nekünk van egy kis albérletünk, és ennek is örülünk. Örülj neki hogy neked sikerült egy normális házat összetákolni, más a fél karját adná érte...

nem fogja elvinni a házad apuskám,viszont ezentúl együtt dolgozhattok rajta,szépíthetitek stb

még az is zavarhat hogy alkalmazkodnod kell ill kompromisszumokat kötni valakivel

de ilyen hozzáállással hagyd az egészet a francba

Biztos, hogy nem ő neked az igazi. Én mindenemet őszintén és tiszta szívvel megosztok a kedvesemmel, és ez igaz fordítva is. Ha tehetném, minden álmát teljesíteném és így is azon vagyok, hogy mire hazajön, a kedvenc étele várja, és nem gondolkozok azon, hogy a fizetésemet mire költsem, hogy szüksége van valamire. Ő többet keres, mint én, de ő éppúgy megad nekem mindent, mint én neki. Ez az önzetlenség, ami elengedhetetlen egy kapcsolatban.

Dönthetsz: boldog leszel a szerelmeddel, egy olyan házban, amit bár te építettél, ő majd otthonosabbá tesz (a női kéznek ebben szerintem nincsen párja...), vagy ülhetsz egyedül a babérjaidon...

Egy nőnek sem olyan könnyű beköltözni a szép kis lakásba, tudva, hogy az nem az övé, és bármikor repülhet. Főleg, ha a véleményedet nem csak itt tetted közzé.

Az együttélés nem erről szól! A kedvesem többet keres, ezért ő fizeti a lakbért, rezsit, viszont én állok mindent, ami a házhoz kell. Kaja, tisztítószerek, plusz takarítok, mosok rá, magamra. Amikor mondtam, hogy nekem rossz, hogy ő többet keres, és többet kell fizetnie, az volt a válasza, hogy itt minden közös, és a házi munkát (amiről bizonyára te is tudod, hogy nem kevés), nem fizeti ki senki, úgyhogy ne aggódjak.

Ha azt gondolod, a te csajod ezzel visszaélne, akkor keress mást!