Hogy vegyek magamon erőt, hogy szakítsak?

Az elején megcsalt egyszer. Azóta nem tudom ezt kiverni a fejemből, és néha undorodok az érintésétől, ha eszembe jut. Soha nem szerettem nála jobban senkit, és 1 év után is csak nő a szeretetem. Sokszor veszekszünk, de tegnap is úgy lepett meg, hogy beállított rózsával, és bocsánatot kért a viselkedése miatt... Alig van pénze, mégis megoszt velem mindent, és megad nekem mindent... De annyira azt érzem, hogy ez lenne a helyes, de nem bírnám elviselni, mert mindenben passzolunk, és nagyon szerelmes vagyok. Nem bír meglenni nélkülem, és az a baj, hogy én se nélküle. Soha nem találkoztam még ennél normálisabb, "régimódi"(udvarol,virágot hoz, stb...), jóképűbb férfival...

Vagy pedig meg kéne bocsátanom nem csak szóban, hanem lélekben is a félrelépést, de nem megy...