Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A napfelkelte gyönge napsugarai közt rábukkantam egy krómozott fémládára. Felpattintottam, és sírtam, miért?
Én is úgy szeretek valakit, hogy megölöm...
:/
Még addig próbáld meg visszafogni magad, amíg nem utasít vissza, mert az aztán pokolian fáj.
Ezt tenni persze iszonyatosan nehéz, de ez olyan, mint a levegővétel.. Muszáj, kell, kötelező..
De ha ő nem viszonozza az ilyen mértékű szeretetet, biztos Ő az Igazi?
Nahát!
Ugyanígy vagyok én is!
Érdekes érzés, odaadnék mindent magamból úgy, hogy közben mégis önmagam maradok.
Szerintem örülj ennek, én szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen szeretetre képes vagyok.
Csak a hátulütője a dolognak az, hogy engem pl.többen pont emiatt hagytak el, "túl sok" voltam nekik és itt nem arra gondolok, hogy megfojtom a szeretetemmel, hanem nem tartották magukat érdemesnek ilyen mértékű hatalmas szeretet elfogadására.
Szeretetet adni csodás dolog!!!
Ne mondj ilyet, mindenkinek van egy 'Igazija'. Nekem is sok problémám volt már belőle, hogy túlságosan szeretek.
És mint láttad, még írta valaki.. Tehát nem vagy egyedül, csak meg kell találnod azt, aki érdemes arra, hogy így szeresd és képes ezt bármivel is viszonozni.
Sok szerencsét (: Légy türelmes, nem fog a boldogság egyből eléd hullni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!