Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Figyelem, sírdogálós regény következik (trollok kíméljenek) : egy önmagával teljes mértékben elégedetlen, önmagával kibékülni képtelen embernek soha nem lesz kapcsolata, ugye?
Sok-sok éve vágyok egy meghitt kapcsolatra, vannak olyan időszakaim, amikor jobban akarom, vannak olyanok, amikor kevésbé, és általában ezekben az időszakokban ér utol a szerelem, vagy legalábbis valami olyasmi, mert eddig egy sem teljesült be.
Valójában nem tudom, hogy mitől félek. A párkapcsolattól? A szerelemtől? Az elkötelezettségektől? Attól, hogy megváltozhat az életem? Talán egyik se, talán mindegyik. Még ezt sem igazán tudom megállapítani.
Szóval évek óta be vagyok gubózva az általános és középiskolai visszautasításaim miatt, ráadásul azokban az osztályokban nemigazán volt közösségi összetartás, ahová szívesen mentem volna, mert mindenki gúnyolódott, röhögött a másik gyengeségein. Kiemelem, 16-17 éves lehettem, amikor a legfontosabb az ember életében a megfelelő szocializálódás és a társadalomban való pozicionálódás (de ahogy alakult, legalulra kerültem). Emiatt is alakult ki bennem egy olyan énkép, hogy sosem tudok megfelelni nemhogy más embereknek, más nőknek, hanem még magamnak se.. mert mindig tökéletesnek kell lennem. Nem vagyok az. Annyira nem, hogy az önértékelésem szinte már negatív tartományba csap át.
Semmi pozitívumot nem tudok feleleveníteni az életemből, elvégeztem a középiskolát, lett egy szakmám. Ez olyan nagy dicsőség? Erre sok millió ember képes. Megszereztem a jogosítványt. Ez dicsőség? Nem! Nem az! Bárki megteszi, már röhögve dobálják az emberekhez. Még fiatalon belevágtam az egyetemi tanulmányokba, de egy éven belül elvéreztem, annyi mocskosságot, csalást, szemétséget, kivételezést láttam, hogy egy életre elment a kedvem a tanulástól is.
Lett egy tök egyszerű munkahelyem, valahol egészen lent. Kiröhögni való a pozícióm, így inkább le se írom, mit dolgozok. Néhány közelebbi kollégával nagyon jól elvagyok, de ennyi. A napi 12 órát ledolgozom, reggel 6-tól este 6-ig, és ennyi. Időm sem lenne elmenni (bár ez most inkább kifogásnak látszik), meg amúgy is hullafáradt vagyok este 7-8 órára. Napi 7 óra alvás, 12 óra munka (utazással, készülődéssel, ételkészítéssel, mindennel együtt kb. 14 óra), marad 2-3 óra szabadidő naponta. Ez a pár órácska is vegetálással telik, nem csinálok semmi. Mert nincs miért. Nincs kiért. Magamért sem.
Hiányzik az életemből a megfelelő szocializálódás, mert eléggé antiszociális személyiséggé alakított az élet (vagy alakítottam magam, végül is magam tehetek az évekkel ezelőtti körülményeimről), de már nem tudok változtatni ezen. Emberekkel nem szívesen ismerkedek, leginkább kerülöm őket.
Leginkább a nőket kerülöm kilométerekre, mert az a néhány csalódás pont elég volt ahhoz, hogy minden bizalmam elvésszen bennük. Amikor esetleg pár szót váltok egy-egy nővel, postán, boltban, utcán, bárhol, alig merek a szemükbe nézni, és ha belenézek is, rögtön az aljasságot, gazemberséget fedezem fel bennük.
Voltam két, egymástól független szakembernél. Semmit sem tudtak segíteni. Nem tudom leküzdeni magamban ezeket a beteges kényszereket, hiába jártam hozzájuk hónapokig.
Nézem az ismerőseim ismerőseit FB-on, és azt látom, hogy a korombéliek már mind megházasodtak, de minimum többéves kapcsolatban állnak. Esély, hogy találjak egy koromhoz illőt? Semmi. Nézegetem a fiatalabbak profilját, mindegyik kapcsolatban, de ha véletlenül rábukkanok valakire, aki egyedülálló, pár napon belül már teszi is ki a közös képeket az új barátról.
Szóval kiöregedtem, hogy elmenjek valamerre, kirúgjak a hámból. Külsőleg nagyjából minden rendben, majdnem kopasz fej (nagyon rövid haj, napszemüveggel tisztára Bruce Willis), borosta (még a végén kiderül, George Clooney vagyok), kicsit deltásodó felsőtest, aránylag normális arcforma, ezek szerint mégis minden rendben van velem.. NEM, semmi sincs rendben! Mert szаrt sem ér a külsőm, ha belül is csak egy rohadó szаralak vagyok. Egy tehetségtelen, önsajnálkozó, a saját életét szégyellő, flúgos, nyomorult remete, egy barlanglakó senki.
Voltak terveim, semmi nem valósult meg. Képtelen voltam megvalósítani, mert amibe belevágtam, fél napon belül meguntam, mert nem látom a célt, a végcélját ennek az egésznek. Elmennék tanfolyamra? Megszerzem a papírt róla? És akkor mi van? Kitörölhetem vele a fenekem. Fogom magam, elmegyek külföldre? Lesz egy halom pénzem, és? Mit kezdek vele? Lesz egy luxusautóm, és tapadnak majd rám a lelketlen nők, akik kihasználnának. Van értelme? Nincs értelme.
Igaza lett édesanyámnak, aki 11-12 évesen azt vágta a fejemhez - amit egy életre megjegyeztem -, hogy soha nem lesz barátnőm, soha nem lesz kapcsolatom és soha nem fogom megtapasztalni azt, hogy milyen egy kapcsolat.
A koromat le se merem írni, mert annyira szégyellném, hogy tán még el is bőgném magam, ha bárki is megtudná így névtelenül is. Őszintén: kinek kell egy ilyen senki? Megmondom: senkinek! Örök szüzességre lettem ítélve, és valójában azon gondolkodom, hogy nekem mégis nem ez a legjobb életút-e! Ki kellett írjam magamból, de úgy gondolom, hogy meg kell magamat fosszam a reakcióktól. Nem azért, mert nem vagyok kíváncsi rájuk, mert igenis kíváncsi vagyok, hanem mert annyira gyáva, nyápic, tutyimutyi szаralak vagyok, hogy félek szembenézni még egy teljesen jelentéktelen, építő jellegű hozzászólással is. Szóval ez vagyok én! Le szeretném ezt az egészet zárni egyszer s mindenkorra. Köszönöm, hogy elolvastál, és pazaroltál az életedből erre a borzalomra egy órát!
válasza:Annak, aki lepontozott;
Nem tetszést/nem tetszést kell nyilvánítani....
Nincs önmagával rendben a kérdező, ami ráadásul 10-ből 9* ugyanarra az okra vezethető vissza.
Azt kérdezte, míg ezek így lesznek benne; lesz e kapcsolata.
Nem lesz. Ez elég jó odds-al tudható. Mit kell ezen lepontozni?
Egyébként meg ezt a fajta rinyálást azért nem szeretem, mert ez nem a megoldás.
Aki változni akar talál segítséget. Én is találtam anno és már sok embernek adtam. Szvsz aki ide ír egy ilyet az buksisimit, együttérzést akar, ami szé-szép jó -jó, csak épp előre nem visz.
Le lehet öntözni ezt is.
válasza:"Köszönöm, hogy elolvastál, és pazaroltál az életedből erre a borzalomra egy órát!"
Szívesen, de ez egy magyar anyanyelvű embernek kb. 1,5-2 perc elolvasni. :-)
Ilyeneket írtál saját magadról:
"ha belül is csak egy rohadó szаralak vagyok. Egy tehetségtelen, önsajnálkozó, a saját életét szégyellő, flúgos, nyomorult remete, egy barlanglakó senki.
"Őszintén: kinek kell egy ilyen senki? Megmondom: senkinek!"
Ha valakinek van egy olyan tudatalatti hitrendszere, hogy ő nem értékes ember, és nem érdemel meg egy boldog párkapcsolatot, vagy bármi mást az életben, akkor sajnos még akkor is nagyon valószínű, hogy ez jelenik meg az életében valóságként, még akkor is, ha tudatosan ennek az ellenkezőjét gondolja és hiszi magáról.
Az általad leírtak alapján nekem úgy tűnik, hogy Te tudatos szinten is egy negatív hitrendszert alakítottál ki és fogadtál el magadról és a lehetőségeidről, és ezt fenntartod, sőt újra meg újra megerősíted magadban, és ezzel Te magad dolgozol annak a megvalósulása ellen, amire vágynál az életedben.
Választhatod azt, hogy ezt a magadba programozott negatív hitrendszert tovább táplálod, "dédelgeted" magadban, és ugyanúgy válaszhatod azt is, hogy szép fokozatosan elengeded, és valami pozitívabbat választasz helyette.
Választhatod azt, hogy a gondolataiddal és az érzéseiddel leragadsz a múltban (hogy viselkedtek a középiskolai osztálytársaid, mit mondott Anyukád 11-12 éves korodban, stb., vagyis kinek és milyen körülményeknek volt abban szerepe, hogy jelenleg ilyen helyzetben vagy) de választhatod azt is, hogy nagyobb felelősséget vállalsz a saját életed alakításáért a JELENBEN.
Egy nagyon kedves és bölcs, SVT tanácsadással foglalkozó hölgytől hallottam egyszer azt a hasonlatot a múlton való agyalással és a jövőbe tekintéssel kapcsolatban, hogy ebben megtalálni a helyes arányt olyan, mint az autóvezetés: időnként kifejezetten hasznos a visszapillantó tükörbe nézni, hogy tudjuk, mi van mögöttünk, de ha vezetés közben alapvetően nem előre tekintenénk, hanem kizárólag, vagy javarészt a visszapillantó tükörbe bámulnánk, abból nem jó dolog sülne ki.
Szerintem érdemes lenne elsősorban a saját önértékeléseden és énképeden dolgoznod. Például ha a különböző életterületeken kitűzött céljaidat apró, megvalósítható lépésekre bontanád le, és kitartóan tennél a megvalósításukért, az biztos jót tenne az önbizalmadnak is.
Használhatnál pozitív megerősítéseket saját magaddal kapcsolatban, hogy ezt a nem éppen kevés negatív "programot", amit az írásod alapján elhittél magadról, átírd, és valami pozitívabbal helyettesítsd. Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra, de ha kitartóan csinálod, előbb-utóbb egészen biztosan tapasztalsz változást.
(Nekem ezek nagyon beváltak, és egyre többször tapasztalom, hogy időnként már nem csak hetek vagy hónapok, hanem akár néhány nap alatt is szemmel látható pozitív változást, elmozdulást tudnak előidézni bizonyos életterületeken.)
Hogy mondjak rá konkrét példát, ilyesmire gondolok:
Most azt a hitrendszert gondolod és fogadod el magadról, hogy "eléggé antiszociális személyiséggé alakított az élet ........ már nem tudok változtatni ezen. Emberekkel nem szívesen ismerkedek, leginkább kerülöm őket."
Erre szerintem például jó pozitív megerősítések lehetnének ezek, vagy bármi hasonló, amit Te magad jónak tartasz:
"Napról napra egyre könnyebben ismerkedem."
"Egyre könnyebben beszélgetésbe elegyedem másokkal."
"Napról napra egyre inkább képes vagyok változni és változtatni a gondolkodásomon."
"Napról napra egyre magabiztosabban viselkedem, bármilyen helyzetbe is kerülök."
"Szeretetreméltó vagyok, és ezt mások is észreveszik."
"Szeretem és elfogadom magam úgy, ahogy vagyok."
"Minden nap egyre könnyebb magamat és mások szeretnem."
"Egyre jobban megbecsülöm magamat, és mások is megbecsülnek engem."
"Elengedem azt az igényemet, hogy kritizáljam magamat."
"Ami volt, elmúlt. Elengedem a múltat."
"Hajlandó vagyok új gondolatokat választani magammal és az életemmel kapcsolatban."
"Békés, szerető és támogató gondolatokat választok saját magammal kapcsolatban."
"Egyre jobban támogatom magamat a céljaim elérésében."
"Megérdemlem, hogy mások szeressenek és elfogadjanak."
Megérdemlem, hogy boldog, harmonikus párkapcsolatban éljek."
"Megérdemlem, hogy boldog és teljes életet éljek."
Folytathatnám a sort a végtelenségig, de Te is tudsz hasonlókat írni magadnak minden életterületre, ahol szeretnél változást látni az életedben.
Azért szokták azt tanácsolni, hogy használjuk az "Egyre ..... / Napról napra egyre ......" bevezető mondatot a megerősítő állításokhoz, mert a tudatos énünknek és a tudatalatti elménknek is hihetőbb a lassabb, fokozatos változás.
Ha mondjuk egy nagyon félénk, gátlásos ember kezdi azt mondogatni magának, hogy "Tökéletesen magabiztos vagyok / tele vagyok önbizalommal stb.", akkor nyilván azonnal jön neki az a gondolat, hogy "Egy nagy frászt vagyok magabiztos, egy nyuszi vagyok stb.", és egyből lesz benne egy rossz érzés és jó adag ellenállás ezzel az egésszel kapcsolatban, amitől nem fog működni a dolog.
Ha az ilyen megerősítéseket nem csak magadban, hanem hangosan is kimondod jó sokszor, akkor még hatásabbak.
Ha egyedül vagy otthon, és úgy mondod ki őket, hogy egy tükör előtt a saját szemedbe nézel, akkor meg még hatásosabbak.
Könnyen elképzelhető, hogy egyik-másikon eleinte még sírnod is kell, de ez nem ciki, teljesen rendben van, és pusztán csak annak a jele, hogy tényleg van az adott dologgal feladatod. A sírás amúgy is nagyon erős érzelmi blokkoldás, és otthon, a tükör előtt nem kell keménynek lenned, és elnyomnod a saját érzéseidet csak azért, mert kisfiú korodban nyilván úgy szocializálódtál, hogy a sírás lányos dolog, vagy a gyengeség jele.
A változással, változtatással kapcsolatban még annyi, hogy szerintem örülj minden apró elmozdulásnak, eredménynek, bármi kis dolognak, amit magadért meg tudsz tenni.
Ugyanattól a hölgytől hallottam egy hajózással kapcsolatos analógiát, akitől a fenti autós hasonlatot. Arról beszélgettünk, hogy időnként mennyire nem könnyű változtatni a hozzáállásunkon, mások viselkedésére adott reakciónkon, az életvitelünkön, stb., hiába tudjuk, hogy a változás a javunkat szolgálná, és mennyire fontos lenne.
Arra akart rávilágítani, hogy ha egyik napról a másikra, gyökeresen nem is tudunk változni, változtatni dolgokon, minden apró, a jó irányba tett lépésnek is mekkora jelentősége lehet az életünkben hosszú távon.
Egy olyan példával szemléltette ezt, hogy képzeld el, hogy az óceán közepén hajózol, te navigálsz. Mennyit fogsz érezni abból, ha 1 fokkal elkormányozod a hajót a jelenlegi haladási irányhoz képest? Valószínűleg az adott pillanatban az ég világon semmit. De ha azt nézed, hogy több napi hajózás után hol fogsz kikötni, van lényeges különbség?
Fiatal vagy, hosszú út áll még előtted, és a Te kezedben van az a bizonyos hajókormány.
válasza:Fogadni mernék a kérdezö se volt józan amikor ezt ìrta...
Ràm is jellemző volt sok minden vilàg életemben. Utolsó éven mesélem el pàr szóba nagyjàból az elmúlt 3hét ösdzefoglalta : vettem autót hitelre ,nappal néztük meg sötétbe vettem észre belülröl mattúl a plexi (kivülről politozható lenne) làmpa csere pàrban 70e , gyertya csere közben 4es hengerben olaj tömitömasszàzni kell nem nagy dolog caak a vezélést (szij majdnem uj rajta) kell szétbontani +kuplung szerkezet csere..Simson megvettem ment aztán nem, nagy szaki addig csinàltam még vàltót elrontotta de motorja szépen jàrt, de ez is 20e ft ba került alkatrészt velem vetette hozzà elvittem szerelőhöz ami uj alkatrész volt felét kicserélte ujabb 15e 50km et ment mióta elhoztam ebböl 20at jól 30at ugy ahogy 5öt toltam...Gps terkép frissités vettem sd kàrtyàt 2500 nem jó de csomagolàst szét vàgtam ugy nem cserélik, még egyet vettem nem fut a program jól...pàr délutànnyi szenvedés utàn meg csinàltàk màsnap a 12v töltö széttört vettem ujat eleinte töltötte aztàn nem hibàtlan csak gyenge 2A helyett 1A àram erösséggel tölt, gps uj programtól kipurcant még a win ce programot is ujra kellett tenni . Meg 3délutàn szenvedés mire gps jó lett es a telon is megy az igo kàrtyàról nem tudja indìtani rootolni kéne sajàt memória meg tele van, kölcsön gps töltöje elfüstölt ....teherautózàs volt az álmom 2éve dolgozok egy cégnél az autó lökhàrítójàt megtörtem (régebben is voltak tükör , làmpa töréseim) jó fej akartam lenni egy kollegámmal a közben tört. Iskola/körzrti fogorvosok tönkre tettek 5fogamat minimum, ebböl 3 összetört ki kellet húzni 2kihuzott meletti most begyulladt ha nem sikerűl megmenteni nagy a gond. ......Szóval szerencsétlrn béna vagyok, mégis azt gondolom lesdz még pàrom az életben Volt pàr futó meg volt 3,5éves 1éves is. 3,5 egyetem alatt 4év utàn kivéreztem, csaj miatt felvettem diàkhitelt 6éve törlesztem a 1m a folyósitott ösdzeg 900e az adósàgom még. Tv tàvirànyìtót halomra töröm mindig talppal vagy térddel talàlom meg. Baràtaim eltüntek,jó esetbe az esküvöjükre hivnak amugy leszarnak. Külföldi munkànak 2szer nem jöttem be. Bàr nyereséggel jöttem haza mindig. Szóval se pénzügyileg se szerelmileg nem haladok se egészség ügyileg s(van pàr bajom 30évesen sok pattanàs sav tul tengés maradék fogam előre àll) MÉGIS HISZEM LESZEK MÉG SZERELMES BOLDOG talàn férj és apa is egyszer. AKKOR TE MIÉRT ADOD FEL HA még jól is nézel ki????
irtad ugyse olvasod el....
Lànyok ösi ösztöne védelmezö pasit keresni nem olyat akit pàtyolgatni kell mindig
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!