Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hölgyek, lehetne szeretni ilyen állapotban? (mini-regény)
Párkapcsolati szeretetre (szerelemre) gondolok az adott esetben.
Eléggé problémás volt az eddigi életem, és ebből adódóan a személyiségem is az. Kezdjük ott, hogy nem igazán van családom, nem tudom milyen egy normális karácsony vagy ilyesmi. Iskolában folyton kiközösítettek, bántottak, mert egyszerűen nem tudtam olyan lenni mint a többi fiú (pl. nem mentem el velük kocsmázni mikor hívtak, nem cigiztem, most lényegtelen, hogy ez helyes vagy nem, így alakult). Ezen tényezőknek köszönhetően nagyon "fura" vagyok. Nincsenek barátaim sem pedig haverjaim. Utóbbit nem bánom mert nincs szükségem felszínes kapcsolatokra, előbbiekről pedig eddig mindig kiderült, hogy nem igazi barátok vagy csak eltávolodtunk egymástól. Tanulmányaim félbeszakadtak egy nagy csalódás következtében. Nincsenek céljaim, fogalmam sincs hogyan tovább. Nem szabadott volna leszrnom a sulit, elismerem. Sok csalódásom volt lányok terén is. Valamiért mindig csak ezeket a szavakat kapom, hogy több ilyen pasi kéne, meg tökéletes társ lehetnék, de tetteikben az nyilvánul meg, hogy egy lábtörlő többet ér nálam. Úgy vagyok a párkapcsolatokkal, hogy csak olyasvalakivel járnék akivel kölcsönösen szeretjük egymást. Ehhez viszont szükséges a bizalom, törődés, összhang meg vonzalom stb, szóval nem egyszerű a képlet. Ha valaki érdekelne akkor én kiállnék mellette mindenféle problémájában, bajban, de nem tudom, hogy jelen állapotomban én ezt elvárhatom-e fordítva. Nem tudom, hogy elvárhatnám-e valakitől a szeretetet úgy, hogy tulajdonképpen semmit sem tudok felmutatni 21 éves létemre. Nincs munkám, kocsim, nincsenek normális emberi kapcsolataim, jóképű sem vagyok. Pedig fordított esetben nem érdekelne, hogy egy lány ilyen... csak magammal szemben nem tudom elfogadni. Pl. nem hiszem, hogy bármilyen valamirevaló lány elfogadná, hogy mellettem a program nem bulizás meg haverokkal flangálás lenne, hanem egy séta vagy filmnézés kettesben. Nagyon hiányzik egy barátnő, de nem tudom, hogy így miért kellenék bárkinek is. Mi lenne a logika amögött, ha egy lány engem akarna.
"Ehhez viszont szükséges a bizalom, törődés, összhang meg vonzalom"
Na ez az,amiben óriásit tévedsz.Oltári kevés ez még....
Először is magadból kellene kihoznod a maximumot.Addig szerintem felesleges bármire is gondolnod.Csak tűzz ki magad elé célokat.Ha most tudod hol rontottál,miben hibáztál,akkor igyekezz azt kijavítani.Kezdj el dolgozni mindenképp.Aztán ha érzel magadban elég kitartást,akkor estin elvégezheted az érettségit,vagy szakmát,okj-t,akármit.
Lelki traumák...Nagyon sajnálom,hogy nincs családod,tényleg ez az ami a legfontosabb lehet egy gyerek,egy ember életében.Hiszen akinek vannak szülei,az mindig csak az ember gyermeke akármennyi idős is.
Nagyon kell majd vigyáznod egy leendő párkapcsolatban,hogy ne a családi(pótapai,pótanyai,póttestvéri)kapaszkodót és ragaszkodást érezd bele szerelem helyett....
Én azt mondom valahogy felül kellene kerekedned saját magadon és kiállnod magadért elsősorban.Felépíteni valamit.Ha kicsit rendben leszel magaddal,akkor majd jön az élet minden más területén is a siker,hidd el!
Amúgy most miből élsz?Miből tartod fenn magad?...
Én valahol sajnálom a hozzád hasonlókat. Biztos nem könnyű így élni. Ha bele gondolok, hogy nem lennének a szüleim, szeretteim, barátaim...szörnyű. És szuper szerencsés vagyok, hogy nekem mindez megadatott.
Jártam egy hozzád hasonló fiúval. Se barátok, se haverok, se normális emberi kapcsolatok. Eleinte jól meg is voltunk, minden jól ment. Élvezte, hogy vannak barátaim, akikhez elvihetem, és hogy elmehet sörözni egy pár bandabeli sráccal. Én meg röpültem a boldogságtól, hogy végre ezt is megmutathatom neki.
Aztán minden egyre rosszabbra fordult. Kezdett elege lenni a szokásaimból. (nem vagyok bulizós, de az alapvető társaságra szükségem van => havi két alkalom a csajokkal pl) Nem tetszett neki, hogy a szilvesztert nem a Sas-kabaré bambulásával akarom tölteni egy szó nélkül (nem volt valami beszédes ember) hanem szeretnék a barátaimmal összeülni és activityzni. Nem tetszett neki az sem Nagyböjti időben, hogy nem akarok minden egyes keresztúton ott ücsörögni a templomba. (vallásosak vagyunk)
Egyszerűen ellaposodtam mellette, olyannak éreztem magam, mint egy vénséges asszonyság. Azok után, hogy sok-sok mindenről lemondtam a kedvéért (a felsoroltak mellet, még a barátaimmal sem mehettünk nyaralni, az ő szüleivel kellett menni, mert ha nem velük megyünk, akkor megsértődnek...) még át is vert. Szépen kialakított a hátam mögött egy kapcsolatot egy tőle majd 20 évvel idősebb, 4 gyerekes családanyával. Na itt végkép betelt a pohár. Az életemet, a személyiségemet is elvette, aztán a szívemet is összetörte.
Szóval én azt mondom, hogy soha többet ilyet. Egyszerűen nem illek egy ilyen emberhez. Mégegyszer nem tudnám ezt végigcsinálni.
Biztos van lány, akinek ez nem probléma (mármint a laposság) de az nem én vagyok. :) Szeretem az arany középutat.
Neked azt tudom tanácsolni, hogy munkát mindenképp keress, és legyenek céljaid az életben. Célok nélkül egy embernek sem leszel érdekes. Ha ennyire érdektelen vagy, akkor a lány is joggal gondolhatja, hogy ő sem számít neked. Remélem érted, hogy hogyan is értem. :)
Minden jót!
24/n
Első: Nyilván nem csak annyi kell, de úgy érzem ezek a fő "alkotóelemei" a dolognak. Nem pótszülőket vagy ilyesmit keresnék egy barátnőben, ezt úgy gondolom tisztáztam magamban. Anyámmal élek, akivel nem felhőtlen a viszonyom, de nem is utáljuk egymást. Csak azért őt önmagában nem nevezném családnak...
Második:
Idősebb lányoknak meg végképp nem kellenék. Egy idősebb lány jó esetben egyetemre jár, dolgozik, elvárna valamilyen egzisztenciát stb. Ami érdekel azt megtalálom a neten, jó időben elmegyek biciklivel túrázgatni, de semmi különös.
Harmadik:
Hát én elég sok mindenről tudok beszélni, meg nem nézek TV-t és nem is akarnám birtokolni az illetőt, szóval ilyenekkel nem lenne gond :). Azt értem, hogy 24 évesen nem úgy szeretnél élni mint egy nyugdíjas.
Negyedik:
Nem kesergek, csak nehéz így (igazad van, tényleg kesergek:]).
Úgy látom a céltalansághoz lyukadunk ki, az a legnagyobb probléma. Köszönöm a válaszokat.
Szívesen lennék a haverod. 29 éves srác vagyok, teljesen hetero.. Mielőtt valaki félreérti:)
Szerintem sok lány vágyik amúgy olyan társra, mint amilyen Te vagy.
Írj még magadról! Légy spontán!
szerintem is értelmes vagy, csak kezd magaddal valamit TANULJ!
sok szerencsét:))
17/L
Először neked kell tudnod értékelned magad, csak ezután tudod megmutatni egy másik embernek a benned rejlő értékeket. Kellenek a barátok, a kikapcsolódás, valami hobbi, és igen kell a buli is!!! Valakinek az a buli, ha iszik, drogozik és össze vissza kefél, de ez nem jelenti, azt, hogy neked is ezt kéne, hogy jelentse, a buli lehet egy laza sörözés meg röhögés a haverokkal!
Ez most részben 24/n 19.22 -kor írt válaszra is reag:
Nekem volt egy barátom, aki mellett én is elvesztettem a -még teljesen ki sem fejlődött- személyiségemet. Ez csak is az ember saját hibája, ha ennyire aláveti magát a másik félnek. Mióta vége lett, annyi dologba belekezdtem, annyi hobbi, barátok/haverok, hogy pl. nyáron meghalni nem lett volna időm. Imádtam/ imádom ezt a pezsgést. Az ilyenektől érzi az ember azt, hogy hasznos, vannak céljai, vannak értékei. Arról nem is beszélve, ha eljársz emberek közé, akik hasonló érdeklődésűek, mint te, akkor ott barátokra is, de akár társra is találhatsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!