Ti mit gondoltok erről? (további lent. Lesz egy kisebb regény :$)

Szóval... Minden két hónapja kezdődött. KÖzelebbi kapcsolatba került egy sráccal. Ez alatt csak annyit értek, hogy többet beszéltünk mint eddig, kereste a társaságomat, rám írt facebookon és olyanokat mondott, hogy ő mindig ott lesz nekem, rá számíthatok... stb... Úgy gondolkodik jóformán mint én. Legalábbis az írásából teljesen az jött le. Egy héttel később annyit mondtam neki, hogy talán járnék vele. Ekkor azt mondta, hogy még nem, ő nem érez így irántam, na meg még időre van szüksége. Jelzem én sem úgy gondoltam, hogy bele akarok vágni egy kapcsolatba ilyen hirtelen. Ezek után azért ugyanolyan jóban maradtunk.. nem egyszer ő írt rám, jött oda hozzám stb. Volt egy időszak, hogy kerestem a társaságát egyfolytában, mert szükségem volt rá. Ekkor ő mintha kicsit elhúzódott volna.. majd pár nappal később jött egy másik lány. Őt is ölelgette, egyre többet beszélgettek a lány engem közben megutált.. szörnyen.. mindig meg akar ölni a szemével ha rám néz. Pedig van barátja. Telt az idő, egyre kevesebbet kerestem a fiút, pedig közben egyre jobban kezdtem belészeretni. Amikor egy kicsit megint jobb viszonyba kerültünk a barátnőm megkérdezte tőle, hogy kit választana: a válasza a másik lány volt. Összetörtem teljesen. Nem értettem, hogy akkor miért az a sok ölelés, az a sok édes szó.. Két hétig nem is kerestem a társaságát.. Ő sem jött, nem írt.. eltűntünk egymás életéből.. Aztán mikor már nem bírtam tovább.. szükségem volt rá.. Odamentem hozzá. Nem volt elutasító. Beszélgettünk. De aztán megint kicsit ejtettük egymást. Aztán egy pénteki napon annyira megtört ismét a fal, hogy nem is hittem el. Szinte a nap minden részében magához húzott, egyszer csupán egy leheletnyi mozdulat kellett ahhoz, hogy megcsókoljon.. de nem történt meg és nem is baj. A következő két hét így folytatódott. Jó volt. Nagyon jó. Egészen bensőséges kapcsolat alakult ki közöttünk. Pl.: Volt olyan, hogy csak álltunk 3-4 percig a fejemet a nyakhajlatába dugva.. békésen.. nyugodtan. Aztán mostanra.. egészen úgy érzem szerelmes vagyok... de nem merem neki elmondani. Mert félek, hogy elveszne köztünk ez a lét. Mert ez túl jó ahhoz, hogy igaz legyen és nem akarok rosszabb kapcsolatot kiépíteni. Anyám szerint ez már járás.. csak még kialakulóban van. Szerintem meg nem. Vagyis nem tudom.. sajnos egyáltalán nem. Lépnem kellene? Mit tegyek? Segítsetek!