Mit csináljak, ha a barátom lelkileg korlátoz?

Aki volt hasonló helyzetben, annak kérném a tanácsát, mert sajnos már nem látom a kiutat, pedig több pszichiátert/pszichológust is megjártam.

A barátommal kezdetben úgy jöttem össze hogy nem éreztem azt a "pluszt", csak kellett mellém valaki(akkoriban kezdődtek pánikos tüneteim mert anyuban csalódtam).

Egyre jobban elvesztettem mindenkit, és csak a barátom maradt. De sose tudtam elszakadni. Amint külön voltunk, jött a félelem és bizonytalanság érzés.

Ez odáig fajult, hogy már azt hittem gyógyszereket kell szednem. Ha valami nincs rendben, egyből rosszul vagyok. Ha meg minden rendben, szívem szerint elszakadnék tőle. Nem az vagyok, aki voltam. Egész nap azt érzem,hogy vele KELL lennem. Pl. iskolában minden szünetben együtt vagyunk. Ha nem vagyunk együtt, mert a barátokkal akarok lenni,akkor is én érzem magam rosszul.

Egyszerűen hiába építem magam lelkileg, nem megy. És egy csomó lehetőséget nem tudok kihasználni. Pl. ha hívnak buliba, nem tudok feloldódni. AMíg nem volt nekem, sose volt ilyen bajom! Egyszerűen csak Ő jár az agyamban, és azt érzem, ogy leköt lelkileg, és nem tudom magamat feloldalni. Lefogytam öt kilót a stressztől, és majdnem anorexiás lettem, de itt már észbe kaptam.

Az egyik pszichiáter szerint a régebbi anyukás sérelmemet vetítem a barátomra. De még ígyse tudom megoldani, és kezdek belepusztulni...

Hogy lehet ebből kijönni..??(18 évesek vagyunk).