A nők fészekrakó ösztöne miért hajszolja a végzetébe sok pasit?

Általánosítás vagy sem, sok igazság van benne. Ellenben egy dologgal nem értek egyet: na nehogy már mi férfiak játsszuk el a szerencsétlen áldozat szerepét!

Úgy értem, mindez nehéz terep, én magam is nős vagyok. Ettől függetlenül egy rakás férfitársamon látom, hogy valami eszméletlen mód manipulálhatók érzelmileg, és játsszák az áldozat szerepét. Hát mégis ki tiltja meg egy férfinak, hogy ellent merjen mondani a saját feleségének? Senki. Csak amikor a nők jönnek a kitartó, passzív, manipulatív módszereikkel, inkább ráhagyják az asszonyra, csak legyen béke. Amikor az asszony előadja a nagy drámákat, akkor meg bambán állnak tátott szájjal, azt sem értik, mi történik, és inkább megadják a nőnek, amit kér, mert annyira zavarban vannak, hogy azt sem tudják, merre van a felfelé, menekülni akarnak.

Persze, a nők sem különbek amúgy. A feleségemen is baromira éreztem, hogy beindult, és mindent felülírt a fészekrakó ösztön. Mindent azonnal és egyszerre akar, ha elmondom, hogy most nem, ezért és ezért, akkor két nap múlva megkérdezi megint. Ettől függetlenül mindig meg lehet beszélni ezt a dolgot, mert ő sem akar nekem rosszat. Pl egy időben ő is megveszekedetten akart családi házat venni, amire mondtam, hogy sajnálom, de nem vagyok hajlandó évtizedekre adósságba verni magam huszonévesen. Ekkor elkezdett olcsó házakat nézegetni, kicsit messzebb. Erre elmondtam, hogy nem, nem éri meg. Aztán amikor csak nem állt le, akkor egy elég komoly veszekedés lett a dologból, de abszolút megegyeztünk, és végre megértette az álláspontomat. Azóta ez nem téma többé.

Na ez az a pont, ahol egy csomó pasi kényszert érez arra, hogy a férfiasságát azzal támassza alá, hogy megadja a feleségének és a családnak azt, ami jár nekik, ezért aztán vállalati rabszolgát csinál magából. A nő a fészekrakó ösztönének alárendelve öntudatlanul cselekszik, mindent megtesz a családi kuckóért és a biztonságért, csak éppen azt nem képes felfogni, hogy közben ezért beáldozza a férjét a sakktáblán, mivel nem lát tovább az orránál. A pasi viszont pontosan ugyanaddig lát: az orra hegyéig. Amikor elégedetlennek látja a családot, akkor hirtelen rossz férjnek érzi magát, és belemegy minden szarba: lakáshitel, autó hitel, túlóra, stb, aztán meg panaszkodik, hogy otthon is rabszolga, a bankban is rabszolga és a munkahelyen is rabszolga, és a eltelik felette az élet, csak, hogy etesse a családját.

Most én komolyan sajnáljam az olyan pasit, akinek egy kicsit megpiszkálják az önérzetét, és már be is dugta a fejét a guillotinba?! Miért nem akkor volt okos meg tökös, amikor nemet kellett volna mondani? Utólag már hiába panaszkodnak és mutogatnak az asszonyra, amikor mindketten pontosan ugyanolyan hibásak! Ezt a rohadt mártír játékot el kellene már felejteni és meg kellene tanulni TUDATOSAN ÉLNI!