Hol lehet meghúzni a határt, ha még magam sem tudom, hol van?

Erős személyiség vagyok, erős akarattal és makacs jellemmel. Viszont olyan férfit keresek magam mellé, akitől nyugodt szívvel elvárhatom, hogy irányítson, mert bevallom, ha erre nem képes, akkor nézhet ki akármilyen jól, akárhogy is meglehet az összhang, nem lesz belőlünk egy pár. Most van barátom, tud irányítani, domináns jellem, de még magam sem tudom, hol van az a határ, mit mondjak neki, meddig mehet el anélkül, hogy belekötnék? Papucs pasit nyilván senki se szeretne, de nekem személyiségemből adódóan problémáim vannak azzal, ha valaki meg akarja mondani mit, mikor, hogy csináljak. Hogyan tudnék rájönni erre a határra? Amikor még vonzó az, hogy uralni akar (már gondolom, a hálószobai tevékenységen kívül, a mindennapokban), és nem elnyomni? Mindenkinél más ez, de én egyszerűen nem tudom behatárolni, és szegénykémre gyakran ráförmedek, pedig valójában tényleg csak annyi kellene, hogy megmondjam, mit ne csináljon semmiképpen, és mi az, amiért még nem harapok.

Ötletek? Előre is köszönöm a segítő szándékú válaszokat, és elnézést kérek ha kusza és értelmetlen lett a leírás, de valójában még előttem sem teljesen körvonalazódott a dolog teljesen. Akarom, hogy irányítson, de vad és ellenálló vagyok, saját akaratom szerint szeretném intézni a dolgokat, ezt mégis hogy lehetne összeegyeztetni (már magamon belül)???

21/l