Mit csináljak, ha pánikolok ha a barátomra gondolok?

Lassan két és fél éve vagyunk együtt. A kapcsolatom elején kezdődő "pánikbeteg" voltam, egy családi dolog miatt. A barátom jött, mint "megoldás", és a segítségével jöttem ki a dolgokból, egészen addig, amíg a kapcsolat miatt nem kezdtem el pánikolni. Nagyon furán viselkedett velem többszöris a barátom, és azt éreztem, hogy nem lehetek mellette önmagam, de nem tudok kiszakadni. Akárhányszor felmerült a szakítás, pánikot kaptam, ugyanakkor ha a kapcsolatban voltam, az sem jó. Amikor nincs ott, egy felszabadult, gondnélküli lány voltam, és amint ott volt, egyből tele gondokkal. A tudat, hogy van nekem, ezis leterhel. Ha haza érek, egyből miatta idegeskedek, de ha pl. tudom, hogy nyaral, akkor vagyok a legboldogabb. Egyszer már szakított is velem, így még rosszabb. Nagyon elfajult ez az egész, de a sorsnak köszönhetően több, mint két év után azt tudom mondani, hogy múlthéten voltam a legjobban. Azt éreztem, hogy nem függök a barátomtól, azt csinálhatok, amit akarok, és ennek következtében Ő is kedvesebb lett felém. Viszont a héten nem tudom miért, de megint előjött a pánik. AKárkivel beszélek, nincs semmi bajom, és amint a barátommal vagyok, nem vagyok önmagam, nem tudunk miről beszélni! Ma fél órát maradtunk, és azt láttam, hogy unja magát, és már ki voltam borulva. RÁadásule gy csomószor csak én teszek a kapcsolatért(nem jön el velem sehova, hiába akarom), nincsenek közös programok, így nehezen tudom fent tartani. Azt érzem, ha nem ragaszkodnék görcsösen, ez egy JÓ kapcsolat is lehetne, ennek ellenére nem tudok nem ragaszkodni. Két év után múlt héten sikerült elszakadnom lelkileg először tőle. Nem is tudom, hogy mi ez, mert nem szerelem, ilyet nem is tapasztaltam. Járok pszichiáterhez, előtte két pszichológushoz is jártam, de egyik sem ér semmit. Egyedül meg NEM tudom megoldani, mert próbálom, de nem megy...