Kétséges szerelem, avagy kit válasszak?

Mivel elhanyagolva éreztem magam mind törődésben, mind szexben ezért elhagytam a barátomat 2 és fél év után, egy másik fiúért.

A történet a következő:

Én 29 vagyok a barátom 35, az új szerelmem velem egyidős a tisztánlátás kedvéért.

Külföldön éltünk a párommal másfél év óta, és mivel a munka, barátok, család hiánya miatt eltávolodtunk egymástól, ezért a legutolsó otthoni látogatásomkor megcsaltam a barátomat egy fiúval akivel 6 éve már rövid ideig együtt voltam, csak akkor a fiú nem akart velem komoly kapcsolatot, más tervei, életstílusa voltak.

Külön mentünk haza, mivel én nem dolgoztam a párom pedig nem tudott 3 hétre elszakadni a pénzkiesés miatt a munkájától, Ő csak egy hétig volt otthon velem, illetve nélkülem, mert mindig kimentettem magam az együttlét alól mindenféle indokokkal melyeket Ő el is hitt, mert megbízott bennem. Közben mint mondtam nekem kialakult az új kapcsolatom, és szerelmes lettem az új srácba és úgy éreztem, hogy Ő is szerelmes belém. Azt terveztük, hogy visszajövök külföldre, összeszedek egy kis pénzt, majd januárba végleg hazamegyek a nagy Ő-höz.

Sajnos eltitkloltam a jelenlegi barátom elől a történteket (nem gondoltam, hogy megérdemli, hogy tudja, mint mondtam teljesen mellőzve éreztem magam) és az új kapcsolatommal MSN-en, telefonon és levélben tartottam a kapcsolatot. A régi barátom egy idő után észrevette a jeleket, és rájött mindenre, szóval kiborult a bili. Ez egy hónapja történt, azóta sok mindenen mentünk keresztül.

Először dühös volt, sírt azt mondta, hogy ezt nem érdemelte meg, mivel mindent értem tett, azért hanyagolt mert a pénzt hajtotta és azt hittem, hogy a szerelemem örökre kitart ezért (mivel én tényleg nagyon szerettem őt amig bírtam) mellőzött egy időre, hogy még többet tudjon dolgozni a pénzért.

Ettől eléggé rosszul éreztem magam és el is bizonytalanodtam, azóta is hajtogatja, hogy én vagyok neki az élete szerelme és megváltozik, többet foglalkozik velem akár a pénz rovására is, és azóta tényleg mintha kicserélték volna, kedves figyelmes, törődik velem, azt is mondja, hogy megbocsájt ha nem hagyom el, de eléggé hullámzó az állapota, néha letargiába depresszióba esik, néha üvölt velem és sajnos mivel nagyon fájt neki a tudat, hogy elveszíthet ezért az alkoholhoz nyúlt. Ez múlt héten odáig fajult, hogy merev részegen megvert, teljesen ki volt forulva önmagából és tényleg azt hittem, hogy nem jutok ki élve a lakásból. Végül e rendőrség vitte el bilincsben akiket a szomszédok hivtak ki. Mindenki azt mondta azonnal pakoljak és menjek haza, de én ezt nem tudtam megtenni vele szemben. Mikor hazaengedték teljesen meg volt törve és nyilván és mondta, hogy hazaenged, menjek és rendezzem el a dolgot magamban. Azóta már azt is mondta, hogy nem akar több fájdalmat okozni nekem azért amitt tett, elenged végleg, legyek boldog az új szerelmemmel, nem akarja, hogy ennél jobban megsérüljek.

Sajnos én közben teljesen elbizonytalanodtam, ráébredtem, hogy valószinűleg nála önzetlenebb és szeretőbb társam sosem lesz, talán még az új barátom képében sem, és ezért felmerültek bennem kételyek az új sráccal kapcsolatban is. Talán ha tisztán látnék akkor tudnám értelmezni a jeleket, jelenleg úgy gondolom, hogy még mindig az új szerelem lobog bennem és úgy érzem, hogy a másik is szerelemmel szeret, de vannak kérdőjelek amikre jó lenne választ kapnom, ezért írok ide.

Az új barátom a 3 hetes együttlét alatt kijelentette a barátnőmről, hogy őt is szivesen lefektetné, csak nála nincs esélye. Utána persze bocsánatot kért, és viccnek tüntette fel, megbocsájtottam neki, hisz szeretem őt.

Itt van az is, hogy egyszer már nem kellettem neki és mással kezdett egy viszonyt ami 4 évig tartott, majd az én érkezésem előtt 2 hónappal lett vége, valamint azóta egyszer amikor beszélt az exével elmondta, hogy nosztalgiáztak, majd felmerült, hogy mennyi mindent csinálhattak volna még együtt. A beszélgetés végén a srác megkérdezte az exét, hogy nem-e akarja újra kezdeni, de a lány nem akarta. Ezt pedig el is mesélte nekem MSN-ben, ez nagyon rosszul esett, de ismét megnyugtatott, hogy csak én kellek neki, én vagyok a mindene. Furcsállom igy utólag azt is, hogy amikor a jelenlegi párom megvert jól esett volna ha betoppan, nem a világ túlvégén vagyok 1500 km, ha akart volna még azelőtt ideérhetett volna, hogy a barátomat kiengedik a rendőrségről. Amikor eljöttem tőle otthonról akkor pedig azt mondta, hogy nehéz lesz, és elsősorban saját maga miatt aggódik, hogyan fogja kibírni, valamint többször is "hisztizett" MSN-en, hogy mennyire rossz neki nélkülem, miért teszem ezt vele. Én nem akarnék örökre hazaköltözni, mondtam (még akkor amikor otthon voltam) neki, hogy jöjjön ki ide ő élni velem, de Ő nem akar viszont mivel januártól márciusig nem dogozik ezért azt ajánlotta, hogy arra a 3 hónapra kijön majd hazamegy. Egy párszor káromkodott is velem. Mindig megbocsájtottam neki, mert mindig biztosított róla, hogy neki csakis én kellek.

Mindezen kételyeimet megosztottam a mostani barátommal, hátha ő mond valami okosat erre, aki erre még csalódottabb lett, azt mondta, hogyan adhattam a szerelmemet egy ilyen sz@r embernek, akinek csak

ló helyett szamár vagyok, aki talán csak a magány elől menekült hozzám, netán vigasztalódásért a régi kapcsolta miatt. Azt is mondta a barátom, hogy nagyon meg fogom bánni, hogyha ezzel az emberrel kötöm össze az életem, mert ha teheti az első adandó alkalommal visszamegy az exéhez, vagy elhagy egy jobbért.

Megkért, hogyha már őt nem tudom szeretni akkor legalább magamnak tegyek egy szivességet azzal, hogy nem menekülök egy ilyen emberhez, mert egy ilyen alak nem érdemel meg engem.

Valaki mondja el, hogy tényleg a barátomnak lenne igaza és én nem látom a helyzetet tisztán, vagy csak ellene akar fordítani, hogy megkaphasson magának? Nem tudom mitévő legyek, ha az eszemre hallgatnék maradnék a mostaninál, mert rájöttem, hogy rosszul itéltem meg, de a szivem jelenleg az újért dobog. A jelenlegi barátom mellett biztonságban érzem magam, és érzem, hogy nagyon szeret, jobban mint bárki ezelőtt és valószinűleg valaha is fog, de az új kapcsolatban még sok a remény, lehet, hogy ez lesz az igazi a tökéletes. Mi tévő legyek, mi az igazság?

ui: Nem vagyok büszke arra ahogy a dolgokat intéztem, de nem gondolkodtam, a szerelem elvette az eszem, és tényleg úgy éreztem, hogy a páromnak már semmit sem jelentek, csak egy háztartási robot vagyok szinte.

Bocs a hosszú szövegért.