Van olyan nő, aki egy nála "gyengébb" személyiségű férfival jár és jól működik a kapcsolatuk? Mik a tapasztalataitok?

Az a helyzet, hogy nagyon sokáig kerestem azt a srácot, aki végre-valahára megfelelt azoknak a kulcskritériumoknak, amiket a korábbi tapasztalataim, értékrendem és a saját személyiségem alapján meghatároztam magamnak.

A fenti mondat valószínűleg azt sugallja, hogy nem vagyok egy nagyon rózsaszín, álmodozós nő, ez így is van, a kapcsolataimban is elég racionálisan gondolkodom. Mindig is azt vallottam, hogy fontos, hogy szerelemre épüljön a kapcsolat, de még fontosabb, hogy mennyi energiát fektet bele az ember, úgyhogy semmit nem adok fel még egyelőre, de nem tudom, hogy min lehet változtatni, meg hogy van-e egyáltalán értelme...

Namármost... megtaláltam az "első blikkre" tökéletesnek tűnő férfiút. A szerelem viszont, ahogy az lenni szokott, huss elszállt viszonylag gyorsan és szembe találtam magam egy továbbra is szerethető, vicces, tündéri sráccal, aki ugyanakkor általában határozatlan, érzékeny, inkább az én igényeim körül forog és a sajátjait a háttérbe tolja, nálam jóval romantikusabb, álmodozóbb...

Biztos sokan mondanák, hogy "ez legyen a legnagyobb bajom", de valakitől azt hallottam, hogy 30-40 felé a nők a korábbinál sokkal jobban kezdik igényelni, hogy férfias férfi álljon mellettük... én pedig mivel mindig hosszú távban gondolkodom, amikor párt keresek, ezért felmerült bennem, hogy 5-10 év múlva nem fog-e sokkal jobban zavarni, az ami most még csak "kicsit" zavar, hogy a barátom, nagyon átadja nekem a vezetést és ahogy látom, ezen nem tud változtatni, mert már beszéltünk ilyenekről, nem ennyire direkt módon, de nekem az jött le, hogy ilyen a személyisége és nem nagyon lehet mit tenni...

Igazából a családi hátterünk is olyan, hogy tőlem mindig azt várták el, hogy tegyek le valamit az asztalra, akkor érek valamit, így nekem erővel kell leállítani magam, hogy ne akarjak állandóan versenyezni, bizonyítani.. de nem állítom, hogy el fogom tudni nyomni magamban a vezetői ambíciókat. Ő pedig inkább egy nőiesebb közegből jött, apa nélkül nőtt fel, nagyon ért a gyerekekhez és a szabadidős tevékenységei, hobbijai is elég nőiesek.

Szóval lehet fölöttem pálcát törni, hogy ilyen törtető nő mellett nehéz férfinak lenni... én is tudom, hogy nehéz, szenvedek is tőle... de az érdekelne, hogy Nektek mik a tapasztalataitok, ha minden stimmel, csak a szerepek nem, attól még működhet a kapcsolat, vagy előbb-utóbb keresek majd valakit, aki nem felel meg a "kulcskritériumoknak", ellenben árasztja a tesztoszteront?