Egyedülálló férfiak, ti is szoktátok azt érezni, hogy egy párkapcsolat és annak formálódása számotokra "lehetetlen küldetést" jelent?

Meg vagyok elégedve magammal annak ellenére, hogy egy középszerű átlagos hapsi vagyok, semmi feltűnő nincs rajtam külsőre, de semmi visszataszító sem - tehát nem érzem hogy önbizalomhiányom lenne, úgyhogy nem tudom ezt elfogadni, mint magyarázatot. Évek óta dolgozom, és ha időm úgy engedi, akkor közben tanulok is.

Az élet számomra könnyen emészthető kihívások sorozata, általában mindennel képes vagyok megbirkózni. VISZONT... a lányokra úgy tekintek, mintha megközelíthetetlen, elérhetetlen istenek lennének. 28 éves vagyok és sohasem volt még kapcsolatom emiatt.

Most pl. van egy szép szőke eladó lány a kisvárosomban, az egyik közeli kisboltban dolgozik és mostanában többször betérek oda vásárolni, és amikor bent van, látom rajta, hogy szívesen ismerkedne, mert közvetlen, beszédes, és érdeklődő. DE! Mint minden velem ismerkedni akaró lánynál, az ő esetében is felteszem a kérdést, hogy miért pont én? Mit lát egy teljesen tökátlagos fickón, akinek egy ép kapcsolata sem volt soha az életben 28 éves létére?

Szívesen beszélgetek bárkivel, de amelyik lány ismerkedési célzattal akar szóba állni velem, azzal egyszerűen nem tudok mit kezdeni, és ezáltal alapjaiba véve nagyon felületes is vagyok, így természetes, hogy az első benyomások nagyon jók rólam, amit egy lány tapasztal, és tulajdonképpen ennyi nálam az ismerkedés, ennyiben itt ki is apad a felületes hozzáállásomnak köszönhetően. Pedig valójában ember nem létezik szerintem, aki nálam jobban akarna magának egy barátnőt, akivel mindenemet megoszthatnám.

Az a helyzet, hogy az első próbálkozások (amikor a lányok iránt kezdtem érdeklődni 15-16 éves koromban) után sok lánnyal, nővel volt szerencsém megismerkedni, házasokkal, idősebbekkel, kapcsolatban állókkal, szakítás előtt és után állókkal, élettársi kapcsolatban állókkal, és olyankor teljesen kinyílok, magamat tudom adni, mert megnyugvást jelent az, hogy egyik sem akar tőlem semmit. De amikor egy gyönyörű fiatal lány úgymond "elém toppan", mert látom rajta, hogy tetszek neki, akkor teljesen leblokkolok és nem tudom kezelni a helyzetet, töketlenkedek, bénázok, elcsuklik a hangom, azaz egy teljesen loser hapsi képe tárul a kiszemelt lányok elé.

De például ha hivatalos ügybe megyek intézni papírokat, és az asztal másik felén egy dögös magabiztos titkárnő ül, hát bevallom őszintén volt olyan, hogy a kezem és a hangom is remegni kezdett, a pofám égett, izzadtam, mint egy hülye, és a pofámról közben majdnem lesült a bőr, hogy ez a másoknak teljesen természetes szituáció ilyen nyomorultul alakult.

Szóval visszatérve a legutóbbi esetre, itt ez a szőke gyönyörű értelmes lány, és már előre tudom mi lesz a forgatókönyv, párszor bejárok hozzá vásárolni alkalomadtán, kicsit beszélgetünk, eljövök onnan és ennyi. Én megismertem egy nagyszerű lányt, ő pedig megismert egy töketlen gyáva nyulat. ... Mert nekem összeismerkedni komolyabban egy szép lánnyal LEHETETLEN KÜLDETÉS, és ebből az ördögi körből képtelen vagyok szabadulni.

Olykor bőgni tudnék a saját nyomoromon..