Hülyén érzem magam, sz*r embernek, vagy ez normális?

Egy kapcsolatom volt csak idáig, pedig már a húszas éveimet taposom, és szar embernek érzem magam amiatt, hogy még szakítás után 3 hónappal is hiányzik az exem, és még most is eltudok morzsolni 1-1 könnycseppet.

Eszembe jutott milyen volt amikor meghalt a nagyapám, aznap megsirattam, de összességében nagyon gyorsan feldolgoztam.

És ettől hülyén érzem magam, hogy egy ilyen idióta h*lye r*banc elvesztése jobban megvisel, akinél sokkal jobbat érdemlek.(megérdemli a jelzőt nem részletezem a történetet) Mint azaz ember, aki szinte apám volt

;(