Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg nem szeret a feleségem?
Úgy érzem a feleségem válni akar. Gondoskodik rólunk, de az irántam érzet szeretetének nem adja semmi jelét. Konkrétabban: Soha nem kezdeményez, ha én kezdeményezek (hetente), akkor unottan reagál (aj már megint) aztán enged, elélvez, de úgy látom nem kíván, és nincs benne szenvedély (bár sosem volt). Elmondása szerint Ő heti 4-et szeretne, én pár éve még 7-et szerettem volna. A szexuális vágyam egyszer csak (egyik napról a másikra) lecsökkent nullára, és merevedési gondom is van már. Amikor nem állt rendesen akkor idegesen cuppogott, kinyilvánítva a felháborodását. Az persze fel sem merül benne, hogy miatta van az egész. Ha az évek során bármi újat szerettem volna (pozíció, szexjáték, helyszín), 100%-ban "határozott NEM" volt az első reakciója, de könyörgésre azért belement szinte mindenbe. Ha újra akartam valamit előfordult, hogy addig kellett könyörögnöm, hogy lekonyult és inkább otthagytam, és ez nem zavarta. Ha mesélni, mutatni akarok neki valamit, munkámról, interneten látott dolgokról, élményeimről, sikereimről, bánatomról, mindig érdektelenül reagál, és ha meg is hallgat, akkor olyan pofákat vág, hogy már én sajnálom, hogy ilyenekkel kínzom, és inkább abbahagyom. Mire Ő megkönnyebbül és könnyedén témát vált, én persze iszom a szavait. Sosem bújik, ragaszkodik hozzám, és sokszor meghazudtol. A dolgokban, ha igazam is van akkor is mindig ellenkezik, mindenben vitatkozik velem. Más akár idegen emberek véleménye is fontosabb, mint az enyém. Ezen felül van még rengeteg apróság, amiből arra következtetek, hogy érdektelen vagyok neki. A családunkat (2 gyerek), így Őt is én tartom el jó színvonalon, de ezt soha nem éreztettem vele. Mindig nyugodtan alszik, míg én sokszor csak forgolódom, persze azt nem kérdezi soha, hogy mi a baj. Sokat hazudik nekem, de csak apróságokban tudom biztosan megállapítani. Nem árultam el neki, hogy miért vagyok biztos benne, hogy hazudott, erre elkezdett figyelni a gesztusaira, nehogy elárulja magát. Határozottan a szemembe néz, már nem teszi a szája elé a kezét stb... Elmondása szerint nem akar elválni, de amikor mondtam neki, hogy elválok, akkor vita nélkül beletörődött. További szekírozásra azt mondta, hogy hagyjam békén, és ha én már döntöttem Ő nem tud ezzel mit csinálni. Azt állítja, hogy én akarok elválni, és nem Ő. Ezt azért csinálja, hogy én adjam be a válást, vagy csaljam meg? Talán úgy akarja intézni a dolgokat, hogy én legyek a hibás? Ezzel előnyre tehet szert a válóper során? Valaki kioktatta (lenne tippem), vagy csak velem van baj?
36F
válasza:Apám mindig azt mondta, hogy a nők kiismerhetetlenek.
Írtad, hogy TALÁN mindig is ilyen volt, int amit most rósz fel neki itt. Gondold végig, hogy tényleg ilyen volt-e és ha igen, már rögtön nem ellenséges, henem természetes (de nem túl kedves) a viszelkedése. Anno csírájában kellett volna elfojtanod, vagy elhagynod a nőt.
Szerintem már ő is kihátrálna a kapcsolatból, az alapján a aviselkedés alapján, amit írtál.
Tegyél fel neki kérdéseket, hogy mit csinálna, ha MA elválnátok? Hol lakna, vajon találna-e magának társat, hogy élnék át a gyerekek ezt? stb. Ha egyből jön rá válasz, akkor már ő is gondolkodott ezen, sőt talán meg is tervezte ezt a forgatókönyvet.
Ne csald meg, azzal csak magadat alacsonyítod le.
Szebb időket..
válasza:Őszinte részvétem haver, az én feleségem is ilyen, egy igazi szemétláda, aki kitaposná belőlem az utolsó forintot is, de semmit, abszolút semmi kedvességet nem ad. A merevedési zavar nekem is bejátszott a szemétkedései miatt, azelőtt sohasem. Képtelen az érzelmei kimutatására.
Figyelj, én GYÁVA vagyok otthagyni, pedig nem szeretem már. TE ne legyél olyan nyuszi, mint én. Oké, anyagilag ki fog csinálni szinte biztosan (a gyerekek miatt főleg), de ha így folytatod, nemsoká csak egy szívroham statisztika leszel, és akkor ugyanúgy övé lesz minden!
(32 é ffi)
Én már csalom aktívan. :-)
A merevedési gondom kiegészült korai magömléssel is, de a barátnőm megérti. Vele talán helyre jövök, és több életkedvem is van, amióta vele (is) vagyok. :-)
Tudom ez egy régi poszt, de ki kívánkozik belőlem.
Hasonlóan jártam én is, egyedül dolgozok, ő a 3 gyerekről gondoskodik otthon. Én a prioritás végére kerültem, talán néha a kutyák is előttem vannak már. Még csak nem is beszél velem (a kutyákkal biztos többet beszélget). Nem járok szórakozni, haverokhoz, csak a család. Sértve érzi magát, hogy napi 10-12 óra után nem ásom fel a kertet azonnal, nem én mosogatok állandóan, nem járok boltba, stb. Mivel elégedtelen, így hát bosszúból nem vasal, a holmiaimat (nem sok van) nem tűri meg, kaja vagy marad, vagy nem. Így lassan párhuzamos világban élek otthon, a saját dolgaimat kezdem magamnak külön megcsinálni... még csak ebédkor sem szól, hogy leüljek közéjük, köszönni akkor köszön, ha az arcába köszönök, különben mint ha levegő lennék... Lassan örülök, ha nem kell otthon lennem. Karácsonyra nem ad ajándékot (magamnak tettem a fal alá, hogy a gyerekek ne nézzenek hülyén), nem áll ki mellettem...
Szerintem ez egy bonyolult emancipációs baromság, miszerint a családban a két fő demokratikusan irányít. Ilyen hosszú távon nem nagyon van, a döntést valakinek meg kell hozni, nem lehet egyik nap így, másik nap másként dönteni. Én, hogy kerüljem a konfliktust mindent ráhagytam, mert még egy szeget sem hagyott úgy beverni, ahogy én szerette volna, a végén már nem is érdekelt jóformán semmi, csinálja, ahogy akarja, ő van otthon egész nap... ma már szar alaknak tart, nem becsül sokra.
A vége az lett, hogy az egyébként sem túl nagy önbecsülésem 0-lett, enyhe depressziós hajlamom erősödik, nincs valójában már semmihez sem kedvem.
Pszichoszomatikus tüneteim lettek, amiről nem beszélek neki, de szerintem úgy van vele, hogy megérdemlem, bár nem is tudja mi a bajom, lehet hogy a halálomat kívánja?... Valójában a gyerekek miatt nem megyek el, de számora szörnyű a helyzet, attól félek, ha beteg/öreg lennék, cserbenhagyna, ahogy a szüleivel sem törődik, csak a gyerekek a mindenei, különösen az egyik, aki mintha a párja lenne, mindenben az agyára mászik...
Így jártam. Azt hiszem, amíg a legkisebb nem lesz gimnazista valahogy kibírom, sírnom kell, ha nem látom őket felnőni. De az még sok idő, lehet addigra a föld alatt leszek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!