Ha valaki nem született jóképűnek, nem nőtt megfelelően magasra, akkor tényleg az van, hogy bármit is vesz fel, bármilyen ápolt is (legyen csak ápolt, mindig az megy itt orrba-szájba), van rendes munkája, akkor is elutasítják a lányok?

Azon töröm magamat, hogy boldognak, mosolygósnak tűnjek, minden fizetésemből félreteszek (takarékoskodom), egy másik részéből rezsi stb, a többit meg jó ruhára költöm. Tényleg jókra. Mégsincs eredménye, pedig próbálkozok a lányoknál. A testem az sportos, mielőtt valaki azt mondaná, hogy irány a kondi. Az arcommal nem stimmelnek a dolgok, magasságom az elfogadható (176 cm), de jobb lenne 185 cm. De ha belegondolok, hogy egy 170 alatti srácnak még rosszabb lehet, akkor persze nem panaszkodom. Mondom úgy, hogy közel a 30 hoz nem volt még párom és már elég rosszul érzem magamat miatta, mert azért ne ez a megszokott ilyen korban. Az valahogy nem ér semmi, hogy szedd össze a tökeidet és menj le bulizni, nekem nem jön be.

Nem hibáztatok másokat semmiért sem, csak úgy érzem én megtettem majdnem mindent, ami tőlem telik. Ettől jobbat nem tudok kihozni magamból, főleg hogy már 20 közeli vagyok, nem leszek már fiatalabb. Próbálkozok, de ez kevés. Van rendes állasom, albérletben élek egyedük, önellátó vagyok, rendes autóm (10 éves Skoda Octavia, 90 ezer km, szinte karcmentes) és sorolhatnám. Persze nem ér semmit az anyagi dolog és nem is ezért írtam le ezeket, csak azért, hogy nem ez lehet a fő ok.

Kopaszodom is, megmondom őszintén ez is nagyon zavar legbelül.