Ne haragudjatok, hogy ezt írom: A nők 80%-a képtelen interaktív kommunikációra. Miért lehet ez?

Na végigolvastam. Nem ez volt a kérdés célja, hogy egymásnak essetek kedves válaszolók. Én csak a tapasztalataimat írtam le. Igen nagy kétségeket szül bennem az a mondata néhány válaszolónak (tapasztalataim révén írtam ki a kérdést, ismétlem), hogy biztos rossz körökben mozgok, ismerkedem. Nem igaz. Fesztiválokra is járok (már amikor engedi pénzem és időm), havi 1-2 buliba is elmegyek a városba, kimegyek a sportparkba a barátokkal jó időben, a munkahelyem révén eleve van módom emberek közt lenni és ismerkedni. Nem ezzel van a gond. A gond a kezdeti lépésekkel van, és nem részemről. Ugyanis lazán le merek szólítani bárkit. Arról van itt szó, hogy a fiatalok is egyre barátságtalanabbak, zárkózóttabbak egymással és egyből minden ember gyanakvó. Miközben tudjuk nagyon jól, hogy azok a flegma arcot vágó nők, akik kb rád merni sem néznek, a legjobban bezuhant emberek , akiknek a legnagyobb szüksége van a szeretetre. Csak ők még ezt összekeverik a szenvedélyszerelemmel (ahol az érzelmi huza-vona divat és megszokott egy kapcsolatban). Tehát sok nő nem tudja értékelni azt, ha egy férfi küzdene érte, és udvarolna neki. A szerepek megváltoztak. Lehet arra fogni, hogy rossz körökben mozog valaki, csak nem biztos, hogy reális ez az érv. Olyan nincs, hogy 20-ból 15-16 férfi ismerősöm, akik egyetemet végeztek, legalább átlagos képűek, értelmesek, viccesek, jólelkűek, dolgoznak és mégsem tudnak megismerni egy hozzájuk mentálisan méltó nőt. Nem mondtam, hogy minden nő kuka és passzív, meg rib anc. Csak azt mondtam, hogy elvárják, hogy csodát tégy, mint Krisztus, amikor kettéválsztotta a Vörös-tengert. Lehetetlen csodát tenni. S itt jutunk el oda, hogy már nem elég, ha magadat adod. Mert ha nem vagy tehetősebb, ha nem űzöl extrém különleges hobbit, ha nem tudsz felmutatni magad körül dolgokat (a nők zöménél mindegy, hogy nem a srác érte el a sikereket), s nem csak materialista dolgokra gondolok, hanem mondjuk szellemi javakra (nem vagy ügyvéd, orvos, vagy akármilyen művész, aki komoly szellemi tőkével bír), hanem csak egy mezei munkás (bár mondjuk egyetemet végzett vagy fősulit), akkor automatikusan le vagy nézve. Nem vagdalózok, hanem tapasztalatból beszélek. Ugyanis a szem a lélek tükre, a fintor szintén. Amikor látsz egy fintort a nő arcán, akkor elszáll a motivációd. Nincs értelme küzdened. Nem vagy magasan kvalifikált a szemében. De ezzel ellentétben elvárja sokuk, hogy kápráztasd el őket. Miért is? A semmiért? S akkor még merik azt mondani a férfiakra, hogy szexorientált disznók. Könyörgöm, ha másra nem jó az a nő, miért akarná a lelkét megérteni? Az a lelke, hogy ki kivel kavar, milyen hajfestéket vegyen, milyen ruhát, vagy egy fokkal komolyabb esetben (mert vannak komolyabb nők is) az anyjával való hülyeségeit, örökös nyavalygását, mások életében való turkálást (mert minden nőnek lételeme ez), hallgasd és folyamatosan azt viseld el, hogy soha semmi nem elég jó? Rengeteg nő társfüggő. Én nem ilyen nőre vágyom. Én nem akarok megmenteni egy nőt sem, de unatkozni sem akarok mellette. Nekem fontos, hogy egy nő a saját lelki fejlődését kitűzze célul maga elé és tegyen meg ezért mindent. Fontos, hogy ne csak az örömhírt hallgassa meg, hanem akkor is legyen ott, amikor rohadtul nem érdemlem meg, mert marhára rossz vagyok. Na az ilyen nő ritka, mint a fehér holló. De persze ha ők csinálnak baromságot, meg kúrnak félre stb, akkor mindenki sajnálja őket, mert olyan rossz nekik :)