Van itt még olyan, aki nem szól a párjának, mikor tudja, hogy hazudik? Ti milyennek látjátok a kapcsolatotokat?

19 éves vagyok, második kapcsolatom, 4 hónapja tart. Barátom többször hazudott már nekem, nem is apróságokban, és én tudom az igazságot, de nincs erőm, sem kedvem veszekedni. Pedig úgy érzem szeretem, fájnak is ezek a dolgok, aztán meg már eljutok pár nap után arra a szintre, hogy nem érdekel egyszerűen, fáradtnak érzem magam ahhoz, hogy fáradozzak egy ilyen kapcsolaton, ahol szemrebbenés nélkül az arcomba hazudik az illető.

Közben meg néha érzem, hogy szeret, együtt vagyunk folyamatosan, ami szuper, pont ezért érzem szarul magam, hogy nem próbálom valahogy normálissá tenni a kapcsolatunk. Mert így akár hosszútávú lesz, akár nem, soha nem fogok benne megbízni, de ezt ő meg nem is tudja, mert ha elmondanám neki, akkor el kéne mondanom, hogy tudok mindenről (fele mondjuk ilyen-olyan kutakodásból derült ki, ami undorító, tudom..), és akkor össze kéne veszni, meg dobbantanom is kéne, mert nyilvánvalóvá válna számára is, hogy tudom, hogy még ennyire sem tisztel, az meg már tényleg iszonyatosan megalázó lenne.

Volt más hasonló helyzetben? Mi lett a sztori vége?

Tanácsok is jöhetnek, de úgysem szakítok vele, nem vagyok boldogtalan, sőt, inkább kiégtem úgy érzem, így meg mégsem olyan "igazi" ez a kapcsolat, hogy kínlódnom kelljen.