Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt még olyan, aki nem szól a párjának, mikor tudja, hogy hazudik? Ti milyennek látjátok a kapcsolatotokat?
19 éves vagyok, második kapcsolatom, 4 hónapja tart. Barátom többször hazudott már nekem, nem is apróságokban, és én tudom az igazságot, de nincs erőm, sem kedvem veszekedni. Pedig úgy érzem szeretem, fájnak is ezek a dolgok, aztán meg már eljutok pár nap után arra a szintre, hogy nem érdekel egyszerűen, fáradtnak érzem magam ahhoz, hogy fáradozzak egy ilyen kapcsolaton, ahol szemrebbenés nélkül az arcomba hazudik az illető.
Közben meg néha érzem, hogy szeret, együtt vagyunk folyamatosan, ami szuper, pont ezért érzem szarul magam, hogy nem próbálom valahogy normálissá tenni a kapcsolatunk. Mert így akár hosszútávú lesz, akár nem, soha nem fogok benne megbízni, de ezt ő meg nem is tudja, mert ha elmondanám neki, akkor el kéne mondanom, hogy tudok mindenről (fele mondjuk ilyen-olyan kutakodásból derült ki, ami undorító, tudom..), és akkor össze kéne veszni, meg dobbantanom is kéne, mert nyilvánvalóvá válna számára is, hogy tudom, hogy még ennyire sem tisztel, az meg már tényleg iszonyatosan megalázó lenne.
Volt más hasonló helyzetben? Mi lett a sztori vége?
Tanácsok is jöhetnek, de úgysem szakítok vele, nem vagyok boldogtalan, sőt, inkább kiégtem úgy érzem, így meg mégsem olyan "igazi" ez a kapcsolat, hogy kínlódnom kelljen.
Valahogy sejtettem, hogy senki nem akar ilyen kapcsolatban megöregedni:)
Bár a vicces az, hogy még azt is bevállalnám, mert egyszerűen fantasztikus vele együtt lenni. Fene tudja, vagy ilyen nagy a rózsaszín köd, vagy pedig igazából én "használom ki", mert elveszem tőle, amit tudok (engem boldoggá tesz), ha meg majd nem bírom ezt tovább, lépek úgyis, esélyt sem kap igazából szerencsétlen, hogy javítani tudjon. És nem is akarok neki adni, mert iszonyatosan durva, hogy ennyire ostobának néz.
#4: Utólag kicsit szemétségnek érezném "hozzávágni" ezeket a dolgokat. Máshogy meg nem tudnám elmondani neki, mert amúgy meg szerintem ilyesmit nem lehet nem veszekedve közölni "tudom, hogy állandóan hazudsz Drágám, de nem válóok(DE), csak szólok.." stílusban. Látja, hogy nem vagyok buta, tudja, látja, hogy mindig, mindig tudom ki mikor hazudik, mert az egész eddigi életemet így éltem le, van ebben tapasztalatom.
Nem is tudom mit képzel magáról. Hogy majd pont Ő?! Mikor még szarul is csinálja...
Ki kéne deríteni mi motiválja a hazudozásba.
Aztán megbeszélni vele a dolgokat.
Úgy gondolom, nem igazán akar igazi kapcsolatban lenni, csak a vele járó jót akarja, közben meg maradna szingli, aztán folytatná a flörtölgetést, intimebb beszélgetést másokkal is. Tudja, hogy ez engem bánt, nem is csinálja, ha velem van (nem bámul meg más nőket az utcán feltűnően pl), de lemondani meg nem fog erről értem szerintem, mert annyira nem szeret.
Vagy nem tudom, elég érdekes... Már jó ideje nem volt kapcsolata előttem, eddig arra fogtam, hogy nehezen szokik bele, na de 4 hónap után már azért tudatosulhatna benne, hogy ha barátnőm van vagy nem csinálok ilyeneket, vagy ha már egyszer lebukok, nem nézem még butának is, mert mondtam, hogy abszolút benne tudnék lenni kevésbé komoly kapcsolatban, attól meg ő volt felháborodva.
Hát ez van, majdcsak megunom. Mert valószínű, hogy meg fogom, csak így meg úgy érzem az ő idejét rablom, mert találhatna olyat, akinek nem lenne képe hazudni, akivel igazán együtt akar lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!