Hogy lehet szabadulni a lelki függőségből?

18 vagyok, a barátom 17, 2 éve vagyunk együtt.

A kapcsolatunk elején rengeteget bókolt, de már akkor is tele volt furcsaságokkal az egész. Egy iskolába járunk, és nem vette észre, hogy aznap iskolában voltam, pedig elméletileg kérdezősködött is felőlem. Vagy folyton lemondta, hogy legyünk együtt. Minden szünetben együtt voltunk(mert ő azt mondta, hogy igénye van rá), viszont iskola után maximum egy órára tudott csak maradni, azt is csak néha. Én ezek miatt rengeteget hisztiztem, mert nekem az lett volna a jó, ha szünetben a barátokkal vagyunk, suli után meg együtt.(amúgy kb. 20 percre lakunk egymástól).

Utána a sok hisztimtől romlásnak indult a kapcsolat, elhatároztam, hogy megváltozom. Egyszer se hisztiztem utána, és mondta is, hogy teljesen megváltoztam...viszont! itt kezdődött valami érdekes. Egyre többet megalázott a barátai előtt, már nem bókolt annyit. A barátai olyanokat mondtak, hogy örüljek, hogy nem más csajokkal van a barátom, és a barátom helyeselt. Meg, hogy ne énekeljek, mert csak Ő énekelhet. Nyáron volt olyan, hogy nem akarta, hogy kétszer elégítsem ki egy nap, mert az "fáj" neki. Egy csomószor megcsinálta, hogy nem jött fel, amikor szoktunk beszélgetni chaten. (ezt már igényeltem, hamár nem találkoztunk). Volt olyan, hogy azért nem találkoztunk,mert videójátékozni akart, meg nyáron is csak heti kétszer találkoztunk-sétálni nem akart, mert nem szeretett.

Lefeküdni nem feküdtünk le, mert azt anyukája nem engedte kb. 2 évig, hogy együtt aludjunk.

A lényeg most jön: sajnos lelkileg velem nagyon sok gond van, amikor elkezdődött a suli, ott tartottam , hogy magántanuló leszek, annyira pánikoltam, félelmet éreztem. A pánik ott kezdődött, amikor rájöttem, hogy elveszthetem a barátomat. Betegesen függtem tőle, és nem tudok ebből szabadulni. Idén szakított velem egy napra, mert közölte, hogy benne megváltozott valami. Azt is közölte, hogy nem fogok olyat találni, mint ő. Amikor szakítottunk, MEGKÖNNYEBBÜLTEM, viszont akkora pánik fogott el,hogy megint összejöttünk. Nem tudom leküzdeni ezta pánikot. Ha velem van a barátom, azt érzem, hogy le vagyok kötve, nem csinálhatom azt, amit akarok. A szextől undorodom. Ha meg nincs velem, olyan pánik fog el, hogy azt érzem nem bírom nélküle. AMikor érzem, hogy szeret, akkor nincs pánik.

És ebből nem tudok szabadulni! Járok pszichológushoz is.

Emellett közölte a barátom, hogy a lelki társa vagyok, imád, és csupa jó dolog is van a kapcsolatunkban.

Azonban az utóbbi időben ráírt egy lányra, és elkezdtek barátkozni, és LÁTOM, hogy hogy néz a lányra, és tudom, hogy butaságnak tűnik, de női megérzés, hogy tetszik neki a lány, és én azóta nem tudom magam túltenni a dolgokon. Egy senkinek érzem magam, magamba fordultam, és elkezdtem rossz irányba változni. Olyan szomorúság van bennem. Tudom, hogy hülye vagyok, de nélküle nem tudok meglenni. Volt valaki így? Hogy lehet kitörni a lelki függőségből?

(a pánik eredeti oka családi dolog, hosszú lenne részleteznem. Pszichiáter írt fel enyhe nyugtatót, de én gyógyszer nélkül akarom leküzdeni a félelmet.)