Van itt valaki, aki még szeretne olyan házasságban élni, ahol problémák esetén a válás nem merül fel opcióként? és nem mélyen vallásos

Én már nem merek összejönni senkivel, mert mindenkitől olyanokat hallok, hogy "ha szembe jön egy jobb, akkor menni kell, nincs mese"... de könyörgöm hányszor jött már szembe a "jobb", akiről kiderült, hogy ugyanolyan elviselhetetlen tud lenni, ha nem rosszabb...

Vagy hogy "a házasság nem működik, az ember nem monogám"...

Biológiailag tényleg nem jelenthető ki, hogy monogámiára termettünk volna (egyik nem sem), de én nem hiszem el, hogy kellő érzelmi intelligenciával ne lehetne összetartani egy családot.

De azt se felejtsük el, hogy a nyugati kultúrában sajnos vastagon benne van az énközpontúság. És amíg valaki csak azt nézi, hogy őt szereti-e a másik, neki jó-e, neki való-e valaki, addig nem csoda, hogy ennyien elválnak.

Szerintem aki így gondolkodik, az nem mondhatja, hogy szereti a párját. Maximum szerelmes lehet belé, önző, birtokló szerelmes, de azt, hogy szereti-e, csak a másik fél mondhatja meg.

Nekem sokan mondták, hogy szeretnek, miközben az életem egyre rosszabb lett mellettük.