Jogosan esett rosszul a dolog?

Sziasztok!

A barátommal elég sok időt töltünk együtt,szinte minden nap együtt vagyunk.Én igénylem is a napi szintű találkozást,amikor nem dolgozom,időm engedi,mert hiányzik és ragaszkodom hozzá.Nagyon szeretem őt,és ezt tudja is.

Ma megbeszéltük,hogy holnap találkozunk,viszont délután egyedül maradtam itthon,és felmerült bennem,mi lenne,ha ma is együtt töltenénk az estét,eljönne hozzám.Igazság szerint hiányzott is,vágytam a társaságára,ezért felhívtam,és kedvesen felvetettem az ötletet.Ő arra hivatkozva mondta le a dolgot,hogy holnapra beszéltük meg,ma nem szeretne jönni.Tudom,hogy a munkáját délután elvégezte otthon,anyagilag nincs gondja,mert most segítettem ki,elmondása alapján programja vagy terve nincs estére.Nem mondta ki konkrétan,hogy nincs kedve hozzá,de ezt vettem ki a szavaiból,azt mondja,szinte minden estét együtt töltünk,akkor minek jöjjön.Nekem ez kicsit fáj,most este is rákérdeztem,nem gondolta-e meg magát,szintén nemleges választ kaptam.Hozzáteszem,én is sokat járok hozzá,volt,hogy minden nap átmentem.Nem sajnáltam időt,pénzt,fáradtságot.Persze nekem ez nem teher,inkább öröm.Egyfelől szomorúnak érzem magam,másfelől tudom,hogy hatalmas szeretetet érzek iránta,és talán ez fojtó számára.Az lehet a baj,hogy nagyon ráakaszkodok?Tudom én,hogy bennem is van hiba,de valahogy nem érzem a kölcsönösséget ebben a kapcsolatban.Egyébként tízből hétszer én kérdezek rá a találkozókra,és bármilyen családi program esetén én vagyok,az aki szó nélkül megy,utazik,egyebek.