Emiatt kiábrándulhatunk valakiből?

Egy éve vagyok együtt a barátommal.

Az elején minden meseszép volt, olyan volt, mintha nekem csak ő egyedül létezne, neki pedig csak én.

Nagyon odavoltam, mindenhova vele akartam menni, mivel 30 kmre lakik és nem találkoztunk gyakran, csak suliban.Örültem ha egy buliba is eljutunk.

Akkor még nem volt az,hogy egymás haverjai is ott legyenek, mert egymással voltunk elfoglalva, főleg,hogy ő 2és fél hónapig külföldön volt.

Velem mindig kedvesen beszélt, az elején ezért is fogott meg ennyire. Viszont már egyre többet van úgy,hogy a haverjai is ott vannak ahol mi, ő pedig förtelmesen beszél.

Eddig előttem nem akart csúnyán, viszont már tökmindegy.Közönségesen dumálnak, mindenről.

Pl azzal szívatta nemrég az egyiket, hogy"hé,melyik tyúkot nyomtad az éjjel, mert hallottam" meg egy csomószor a piáról beszélnek, a barátom hívja őket általában kocsmázni.

Szünetekben feljön hozzám, ebből áll a találkozás nagy része, mert kettesben aligha hónaponként találkozunk, és akkor is folyton a barátainak akar felvágni,hogy ő mit csinált, mit talált ki, hova menjenek...Nekem is úgy köszön,hogy 'hááá szerussz' aztán röhög rajta és nyom egy puszit...

Mióta ezeket látom, megváltozott a hozzáállásom. Nem olyan vagyok mint régen. Nem szívesen megyek vele szórakozóhelyekre, nem tudok olyan kedvesen és odaadóan beszélni hozzá,szerelmesen.Nem is puszilgatom annyit.

Nem értem, hogy miért változtam meg ennyire, nem kötődöm már úgy.

Az én hibám? Hogyan hozzam vissza magamba a lelkesedést? Vagy ti is kiábrándulnátok ilyen esetben?:/ Már félek a szilvesztertől is, ugyanis a haverjai szerveztek valamit,és oda megyünk...

17L ő 18