Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Emiatt kiábrándulhatunk valakiből?
Egy éve vagyok együtt a barátommal.
Az elején minden meseszép volt, olyan volt, mintha nekem csak ő egyedül létezne, neki pedig csak én.
Nagyon odavoltam, mindenhova vele akartam menni, mivel 30 kmre lakik és nem találkoztunk gyakran, csak suliban.Örültem ha egy buliba is eljutunk.
Akkor még nem volt az,hogy egymás haverjai is ott legyenek, mert egymással voltunk elfoglalva, főleg,hogy ő 2és fél hónapig külföldön volt.
Velem mindig kedvesen beszélt, az elején ezért is fogott meg ennyire. Viszont már egyre többet van úgy,hogy a haverjai is ott vannak ahol mi, ő pedig förtelmesen beszél.
Eddig előttem nem akart csúnyán, viszont már tökmindegy.Közönségesen dumálnak, mindenről.
Pl azzal szívatta nemrég az egyiket, hogy"hé,melyik tyúkot nyomtad az éjjel, mert hallottam" meg egy csomószor a piáról beszélnek, a barátom hívja őket általában kocsmázni.
Szünetekben feljön hozzám, ebből áll a találkozás nagy része, mert kettesben aligha hónaponként találkozunk, és akkor is folyton a barátainak akar felvágni,hogy ő mit csinált, mit talált ki, hova menjenek...Nekem is úgy köszön,hogy 'hááá szerussz' aztán röhög rajta és nyom egy puszit...
Mióta ezeket látom, megváltozott a hozzáállásom. Nem olyan vagyok mint régen. Nem szívesen megyek vele szórakozóhelyekre, nem tudok olyan kedvesen és odaadóan beszélni hozzá,szerelmesen.Nem is puszilgatom annyit.
Nem értem, hogy miért változtam meg ennyire, nem kötődöm már úgy.
Az én hibám? Hogyan hozzam vissza magamba a lelkesedést? Vagy ti is kiábrándulnátok ilyen esetben?:/ Már félek a szilvesztertől is, ugyanis a haverjai szerveztek valamit,és oda megyünk...
17L ő 18
Akár miért kiábrándulhatsz a te dolgod.
De nem kéne ennyire érzékenynek sem lenni. Majd a munkahelyeden ha a főnököd 20 percig k*rv*anyáz, akkor vele sem biztos, hogy "szakíthatsz".
Ki!
Az érzések egyébként is elmúlhatnak idővel, de ha így viselkedik, természetes hogy kiábrándultál belőle.
Már nem tudod visszahozni a lelkesedést, ahhoz a fúnak kellene változnia.
De már akkor is így beszél, ha velem kettesben van.
Hiába mondom neki, hogy ne legyen ennyire közönséges, másnap ugyan ez fog menni.
Feljön a szünetben, köszön, ad egy puszit, odamegy a haverjához dumálni valamit, megnézni a telóját, szünet utolsó percében visszajön és már megy is.
Ilyenkor én is azt csinálom,hogy leülök egyik osztálytársam mellé,és én sem törődöm vele.De ez így rossz..
Már kb 2 hete nem is csókolóztunk, nem vágyom a társaságára.
17 éves vagy, mégis mi a kérdés? Milyen érzést akarsz visszahozni? Szakíts vele.
29/n
Első nagy szerelmem,és nem akarom csak úgy eldobni :/
Annyi szép és jó emlékünk van együtt...helyre akarom hozni ezt,mert most rajtam áll.
Ez az igazi arca, amit eddig láttál, az volt a megjátszás. Döntsd el, hogy kell-e neked, vagy inkább nem.
A társaságban puszilkodást, egymás seggébe bújást én sem szeretem, de ezt én az elején tisztáztam mindig az adott barátnőmmel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!