Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez az életem, mindörökké és soha, itt és most. (? )
kezdtem az elejétől.
Kiskoromban, bölcsődés, óvodás koromban nem hittem volna, hogy 21 éves koromra ez lesz belőlem. Mikor bölcselkedés voltam, igazából arra az időszakra nem emlékszem, de az óvódás korszakomra teljesen visszaemlékszem, mert fényképmemóriám van. Kiscsoport, középső csoport, nagycsoport, már akkor éreztem, már akkor tudtam, de hazudnék ha azt mondanám, hogy tudtam, inkább csak sejtettem, hogy más, másabb vagyok mint a többi. Itthon pedig már tudtam óvodás fejjel, hogy nem olyan vagyok mint mások, különbözők, negatív vagy pozitív tulajdonsággal, akkoriban még nem tudtam,. csak azt tudtam,. hogy különbözök. Iskolás koromban pedig bebizonyosodott, hogy igazi különc vagyok, utolsó padban ülő mindig csendben hallgató visszahúzódó gátlásos gyerek voltam. 1-sótól egészem 4-ig, 5-ig nem is volt nagyon ezzel baj. Igaz anyám nagyon keményen dolgozott több műszakban, látástól vakilásig, egyszer kétszer beleverte a fejemet a falba, az utcán mindenki előtt megvert, boltba mindenki előtt kitépte a hajamat mert nem tetszett a tolltartó amit megszeretett volna venni nekem és ez miatt kialakult bennem 1 félelem az emberek, de legfőképp a nők iránt. Kialakult bennem a depresszió és 1 még nagyobb szociál fóbia. Annyira féltem az emberektől, annyira, de annyira, hogy nem mertem bemenni az iskolába, féltem az emberektől, nem mentem ki az utcára 12 évig. És megbolondultam. Pár hónapja járok pszichiáterhez. 2 éve nem aludtam, irt ki antidepresszánsokat, nyugtatókat, kedélyjavítókat, de sajnos nem hatottak, pedig minden bizadalmam ebben volt. Félek, nagyon félek, és sajnos, igaz nem tehetek róla, de nagyon csúnya vagyok, 12 évig nem ért hozzám soha senki, még orvos sem, mert orvoshoz sem jártam, mert féltem kimenni az utcára, de szeretnék 1 barátnőt, átölelni, érezni a teste melegét a haja puhaságát az illatát, aki ideges lehet rám, aki örül nekem fáj, nagyon fáj, hogy nincs nekem ez. Nagyon szükségem lenne 1 barátnőre. De csúnya vagyok, többen is mondták már, anyám is, rokonok és még mások is. Nem bírom már sokáig a magányt. Szükségem van valakire akit megölelhetek akit megérinthetek és aki megérint. Nem bírom, nem vagyok jól, nagyon nem. Eljutottam a képességeim, a tűrőképességem határára ahonnan már nincs tovább ahol már csak 2 lehetőség van a halál vagy a szenvedés, de ki akar szenvedni fájdalmak és folytonos sóvárgás között, én nem, senki sem, félek a napoktól, félek, szeretnék 1 barátnőt, szeretnék végre szeretni. Nem vagyok jól. Már kimerek menni az utcára és már eljutottam odáig úgyis minden mindegy alapon, hogy megismerkedjek 1 lánnyal, de sajnos az eddigi életvitelem megcsúfított és nem nagyon van olyan lány aki felfogna és összejönne velem. Pedig sosem bántanám, sosem lennék vele domináns, mindig szeretném, megbocsájtanék neki mindent, nem hoznám soha kellemetlen helyzetbe. De ez mind csak álom, fantáziakép marad, mert tudom, hogy a kinézetem miatt ez sosem fog összejönni. Félek a haláltól, nagyon, nagyon, nagyon félek, de tudom azt is, hogy előbb utóbb szembe kell nézzek vele, hogy elkerüljem ezt a kint ezt a sóvárgást, ezt a folytonos sóvárgást és ez az ami nehéz.
ennyi lennék.
ennyi.
1 kutya.
1 senki.
de lehetek minden, ha lenne 1 társam, 1 barátnőm, 1 életem.
köszönöm, hogy elolvastad.
nem hiszem, hogy összefog jönni nekem ez az egész.
12 év hosszú idő, rengeteg, főleg egyedül.
szörnyű volt.
barátnő nem fog összejönni.
sajnos nem, ez 1 szép álomkép, fantázia marad, mindaddig, míg ki nem szállok a játékból.
belegondolva, lehet a sors vagy isten vagy az ördög vagy az univerzum vagy a véletlen hozta így össze.
valamilyen szinten beletörődtem.
nem nagyon van már kedvem sóvárogni.
egy idő után a rákos beteg is belátja, hogy kár küzdenie, feladja, elengedi magát, leengedi az állát és hagyja, hogy feleméssze a betegség és végül elvigye.
tudom, hogy nekem is ez lesz a sorsom, bírom még kb 2...max 3 évig, nagy csoda lesz ha 3 évig épp elmével még kibírom...utána meg jön a panelház teteje vagy a vonat alá ugrás.
próbálom úgy felfogni, hogy ez az amit nekem szánt a sors, van akinek gazdagságot, van akinek boldog életet, van akinek éhezést, van akinek stb, stb, stb....
hát nekem ezt.
próbálom elfogadni.
elfáradtam, belefáradtam őszintén szólva futom a felesleges köröket, megpihennék már, eleget szórakoztattam magam, eleget menekültem már a képzeleteimbe a fantáziáimba, most már elég lesz.
túl sok volt a 12 év sötétség egyedül egy szobába, sajnos nem is szobavolt, ki se tudtam egyenesedni....se tv, se fény, se semmi, érthető, hogy megzakkan az ember.
nem aludtam már kb másfél éve...szinte semmit, fáradt is vagyok, az álmom pedig csak álom marad, az ami kb minden ember alap dolga, barátnő, feleség, gyerek....így jártam, lehet, hogy ez a szerencsétlenség a véremben van.
Anyámnak 9 testvére halt meg rögtön születésük után...anyám volt a 10. és anyám élete sem volt 1 leányálom, lehet, hogy a vérben, a génekben, a kromoszómákban van ez a szerencsétlenség és rajtam ütközött ki, másra nem nagyon tudok már gondolni. Írtam, félek a haláltól, nagyon félek, de ha kell szemrebbenés nélkül szembenézek vele.
És szembe is fogok, muszáj, mert fáradt vagyok, belefáradtam az álmodozásba, a képzelgésekbe.
sok volt a 12 év....nagyon sok
többet már nem írok.
ne írjatok válaszokat, nem kell, előre is köszönöm.
válasza:
válasza:Tyű xĐ Na most mit játsszak? Pszichológust, vagy beszólogató GYIK-est? :DD Legyen mindkettő:
Folyton azt hajtogatod, hogy "ti nem értenétek meg". Erre ne vegyél mérget. Rögtön eldöntötted, hogy csak azért, mert nekünk sikerült kitörni abból a depresszióból (már aki írta, hogy volt neki) ezért már nem is értünk téged. Hogyne értenénk! 1 Barom vagy, aki 12 éve NEM HAJLANDÓ (nem "nem tud", hanem "nem hajlandó"!!!) semmit sem csinálni.
És egyébként is. 12 év? Hadd kérdezzek valamit. Az első években...biztonsági záras, acél tokos, láng- és plazmavágó ellen védett, 30 mp-nként változó jelszavú, 1 méter vastag ajtó mögé voltál külső kényszerítésre bezárva? Kétlem! TE döntöttél úgy, hogy bent maradsz 12 évig. Most meg idejössz, segítséget kérsz, és leszólod az EGYETLEN LEHETŐSÉGet amit ajánlunk.
De akkor megfogalmazom neked másképp (döntését felelősséget nem vállalok, nem felbujtás, nem kényszerítés, nem tanács, döntésének függvényében jogilag nem vagyok hibás): Vagy kimész és tetszik-nem tetszik saját magadnak keresel idők alatt barátnőt, vagy pedig erre már nem is kell válaszolnod, hanem rögtön meg is dögölhetsz akármilyen módszerrel.
Félsz a haláltól, de ha kell szembenézel vele. xĐ Ez az egyik legnagyobb hülyeséged. Ilyen NINCS! Akármennyire bedumálod, ez biológiailag/pszichológiailag lehetetlen xĐ
Vagy meg akarsz dögleni, vagy nem. De a legegyszerűbben egy példával lehet elmondani a dolgot:
Állsz a repülőtéren, és egy acélkardokkal felszerelt (motorháztetőre erősítve), nagy sebességű Range Rover terepjáró hajt feléd. Szélcsend van, langyos tavaszi végi nap. Nincs fél másodpercnyi gondolkodási időd sem. Elugrasz a kocsi elől vagy sem? Nincs életben maradási ösztön, nincs önkéntelen reflex, nincs más ember --- egyedül vagy a sík területen, s az autóban sem ül senki, magától mozog ---, nincs aki hozzád szóljon, s nincs időd, vagy tudatalatti mozgásod. Csak a tudatos éned dönt!
Elugrasz vagy Nem? az autó elől, amely első ütközéskor végez veled.
Ha elugranál, akkor fosol a haláltól mint egy normális ember. Ha meg nem, akkor nincs gond, már mehetsz is a párkányra. NINCS több variáció. Vagy meg akarsz dögleni, vagy nem.
Az életben nincsenek arany középutak, hogy "Hát nem akarok meghalni, de ha már..." ecetera ecetera. Az életben MINDIG két véglet van. Igen, vagy nem.
Ha nagyon kínozni akarod azt a szerencsétlen lányt a baromságaiddal, akkor max keress egy internetes társkeresőt, vagy szexpartner keresőt és meg is van oldva.
És le ne merd írni nekem, hogy nem értelek meg, mert nem éltem át ilyesmit!!! Rosszabbat! Sokkal rosszabbat éltem át, mint egy pszichopata anya terrorja, úgyhogy ne próbálkozz a visszabeszéléssel!
Azt hiszem ennyi ;) Ha sikerült felfognod, akkor talán benő a fejed lágya :DD
válasza: válasza: válasza:"nem sajnáltatom magam, én csak a száraz nyers tényeket közöltem veletek amik eddig történtek velem. "
Akkor meg minek írtad ki ide, ha nem sajnáltatni akarod magad?
És miért nem a családi állapot témakörbe, miért a szerelem/szexbe? Hogy valaki megsajnáljon, vagy mi?
Egy kegyetlen világban élünk és aki nem küzd meg a jobb helyért, vagy akinek nincsenek jó kapcsolatai, vagy nem születik bele a mézes csuporba, az éli a szürke hétköznapjait, vagy elbukik menthetetlenül. Te, ahogy olvastam az írásodat, az utóbbiba tartozol.
Én azt mondom, hogy addig élj, amíg teheted, mert a halál előbb-utóbb tényleg mindenkit elér és akkor már nem lesz semmi életed, amit visszarimánkodhatnál.
1 párkapcsolatok témába írtam.....nem ingyen.
2 azért írtam ki a kérdést mert szeretnék 1 barátnőt és titkon reménykedtem benne, hogy majd ír valaki, de ez is csak egy fantázia kép volt...ami sajnos nem jött össze.
3 nem sajnáltatom magam, valóban a száraz, nyers dolgokat írtam le, ha ezeket neked nem tetszik, ne olvasd el.
4 azért írtam ki a kérdést, hogy lássa meg a "világ" kockatársadalom, hogy vagyok én is, ha már 12 évig éltem a sötétben legalább ennyit engedj meg nekem oké, hogy kiírjak ide 1 kérdést.
MEGENGEDED?
KÖSZI.
válasza:Kérlek ne öld meg magad!
Nem fogod fel, hogy egy csoda a létezésed?! Az, ahogyan írsz azért azt sugallja, hogy intelligens vagy. Ugyanakkor amiket írsz, azt mutatják, hogy hülye is. A gyógyszerek, a semmittevés nem fognak segíteni.
Segíts Te az embereken! Csatlakozz olyan szervezetekhez, akik jótékonykodnak, jobbá teszik, megmentik mások életét, akár állatokét is. Ha ezt teszed, érezni fogod, hogy hasznos vagy és szükség van rád. És akkor képes leszel szeretni magad. Márpedig csak az az ember adhat és kaphat szeretetet, aki önmagát is tudja szeretni; vagyis örül, hogy él.
a xaxax az jó, de a seroprán szart sem ér.
mikor rám jön ez a nagyon, nagyon mély depresszió beveszek 4-5 xaxaot és olyankor lemegy ez a öngyilkossági hajlam, meg olyankor kiütöm magam annyira, hogy ne érezzem ezt a magányt.
jó olyankor.
ha hasonlítanom kellene valamihez, olyan mint amikor az alkoholista ember tele issza magát, hogy elűzze a bánatát.
én is ezt csinálom, csak gyógyszerekkel.
de muszáj, mert ha nem szedem akkor még enni sem eszek, napokat nem is iszok vizet sem, fel sem kelek olyankor az ágyból.
Egyszer 3 évvel ezelőtt itt volt nálunk az egyik unokatestvérem aki kb velem 1 korú, ő megjegyezte, hogy sokkal fiatalabbnak nézek ki mint amilyen vagyok. Még soha nem éreztem magam olyan boldognak, jó volt hallani, pezsegtem, örültem, boldog voltam kb 1 hónapig.
1 lánytól 1 mondat 1 hónapig boldoggá tett, egyetlen 1 mondattal.....tudom, hogy csak 1 lány segíthet rajtam, megtudnék változni.
De nem tudom, hogy kezdjek neki.
írtátok, de nehéz elindulni az úton, főleg így...rendesen betett nekem ez a 12 év sötétben lévő remete lét.
ez tett be nekem. semmi más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!