Van olyan, hogy az ember sosem lesz túl valakin?

Egy évvel idősebb csupán. Május- június környékén lettünk barátokból szerelmesek. Ő akarta. Nagyon odavolt értem, vagyis úgy tűnt. Én meg elhittem. Majd egyszer csak nem keresett tovább, és később újra felbukkant, hogy nem bírja nélkülem, egyszerűen nem megy neki. ( Hozzá kell tenni, hogy nem oda valósi vagyok, ahová ő és ez zavarta, bár nem mondta.) Egy hónapot még szenvedtem a szeszélyeinek, és hogy eldöntse, mennyire vagyok fontos neki, aztán mivel nem lépett semerre véget vetettem a dolognak. (Muszáj volt tényleg sokat sírtam akkoriban miatta)

Augusztusban beszéltünk utoljára. Azóta néha azt hiszem, hogy túl vagyok, néha meg előjönnek az emlékek, hogy milyen volt igazán boldognak lenni mellette. (bár soha nem tett értem semmi, de a léte boldoggá tett, az, hogy velem van)