Mit írjak neki, amikor nem lehetek őszinte?

kint dolgozik, az isten háta mögött, se tv, se internet, szabályosan levelezünk-postai úton. de úgy felerősödtek az érzelmei (gondolom a körülmények miatt, mint aki háborúban van) hogy én vagyok most élete álma, a mindene, meg stb

viszont egy nagy sz*r az egész kaspcsolat. eleve úgy ment ki, hogy előtte aljas, szemét volt velem, a szakítás alatt álltunk.

nos ezeket ugye nem levélben, meg amíg távol van, kellene firtatni, tehát ezeket hanyagolnám. ő meg ömleng, lassan majd meg halna értem éppen...

mit írjak én erre? mert valamit csak kell, mert ha hazajön nem akarom, hogy én legyek a bunkó, aki nem is írt és ő az isten, aki kitette a lelkét is..