Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem érti, hogy többet nem bírok el? Hogy kéne kezelnem?
Külföldön vagyok párommal, pár hónapja vagyunk együtt, ő dolgozik itt, nekem még nincs munkán. Én család részéről nem számíthatok támogatásra.
Ahhoz képest, amit megismerkedésünkkor tapasztaltam, kevesebb benne a romantika. A szex isteni..., amikor volt, meg pedig mint kiderült, fél hogy terhes leszek, gyógyszert már nem szedek és nem is akarok, a szervezetem nem bírta túlságosan. De akkor az az ok, hogy nem is vagyunk együtt? Nekem szükségem lenne rá, de nem érti meg. Én itt kint nem igazán érzem még otthon magam, semmilyen téren. Mindenről konkrét elképzelései vannak, eddig semmiről sem kaptam elismerést, a konyhában eléggé otthon vagyok, de mégis mindenbe beleköt, mindent tud kritizálni, ha nem úgy hajtom be az ajtót ahogy neki tetszik, vagy melyik ronggyal takarítok.
Teljesen kikészültem. Nincs erőm semmihez. Nekem ugye nincsen bevételem, rá vagyok hagyatkozva, most lesz a karácsony, már fejfájást kapok, hogy mit kezdjek, miből lesz ajándék.
Ma azt mondta találjam ki a kaját, igazából szerintem nem is kéne kaja, van a tegnapiból, simán minden kivan dobva mert kell új, de igenis találjak ki valamit. Erre rám förmedt, hogy ő is szereti ám a meglepetéseket...
Most dolgozik, én itt sírok, hogy nem ilyennek ígérkezett ez az elején. Senkivel sem tudok beszélgetni, mindent nem tudok már magamba fojtani, de ő meg kiborul amikor egy könnycseppet lát rajtam.
Jaj, bocs, már látom, hogy beszéltél vele!
Szóval, ha normális hangnemben adtad elő, hogy mi bánt téged, próbáltad megmagyarázni, és még úgy is csak hisztinek és problémázásnak ítélte meg, akkor hagyd rá. Vagy képes vagy magadban átértékelni a dolgot, rálátni az ő szemszögéből a szituációra... vagy nem. De ha megérted őt, még akkor is zavarhat annyira a helyzet, hogy lelépj, nem azt mondom, hogy jó dolgod van, hanem hogy egyedül vagy, és így mégjobban rákoncentrálsz a problémáidra.
Nem lehet elégszer ismételni Pál apostol első levelét a Korintusiakhoz:
"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér."
Ennél szebben nem lehet megfogalmazni, mi is az a szeretet. Ennek tükrében még mindig biztosan mered állítani, hogy ez az ember szeret téged?
Szeretem, ő is szeret. Nagyon kedves.
nem győzöm leírni, h a NORMÁLIS szerelemnek alapja a szeretet, a tisztelet, a másik figyelembe vétele, elfogadása, megbecsülése, stb
Ez nem szerelem, hanem uralkodás, mert én -abban amit leírtál- semmit nem látok a felsoroltakból
Ez nem kapcsolat, hanem vmi aláfőlérendelt "izé".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!