Barátnőm türelmetlen és sürget, csak tőlem várja a megoldást, jogosan érzem magam kicsit sarokba szorítva, kényszerítve?

Távkapcsolatban élünk, huszonévesek vagyunk. A távkapcs. már kezd terhes lenni, jó lenne valamit lépni. Ő pesti én vidéki. Neki van ott egy fix munkahelye, nekem meg vállalkozásom van (nem egyéni, társam is van), ami felfutóban van, mondhatjuk, hogy van jövője, persze manapság minden bizonytalan, de ha lassan is, úgy tűnik beindul.

Nekem lakásom nincs (családi ház van építkezés áll és befejezésre vár), családommal élek még, ha költözni szeretnék, akkor innen csak albérletbe vagy a barátnőmhöz mehetnék, mert neki van saját lakása.

A helyzet az, hogy barátnőm kimondatlanul vagy már inkább kimondva is azt várja, hogy hagyjak itt mindent, menjek oda hozzá, adjam fel a vállalkozásomat és keressek ott munkát, hagyjam itt az eddigi életemet és költözzek oda hozzá stb.

Eljegyzést emleget, házasságot és gyereket meg hogy már ezekről akarja, hogy szóljon az élete stb. és hogy nem jó már várni stb. Szakítani nem akar, de ezek az elvárások egyre inkább előjönnek.

Nincs is ezzel baj, csak nem tudom, hogy most én bennem van a hiba, hogy nem ugrok azonnal és gondolkodom, meg fontolgatom a jövő dolgait. Itt a cégem, itt a családom, rokonok, "barátok" (belőlük mondjuk szinte nincs egy igaz, nem mondanám, hogy ide kötnek), ingatlan, és az eddigi életem.

Ezt le kéne zárni és egy teljesen újat kezdeni, nekem, vagyis ha úgy vesszük, csak nálam történnének drasztikus változások, nála nem.

Neki nincs senkije, és a jelenlegi lakóhelyéhez is csak a munkája és a lakása köti.

Én gondolkodom rosszul, vagy feleslegesen, hogy nem lépek azonnal és teszem amit "elvár" tőlem, vagy más is úgy érezné, hogy ez nem olyan egyszerű helyzet, és nem mindegy hogyan dönt az ember?

Persze szeretem és el tudom vele képzelni az életemet nagyon is, de nem vagyok már tini, hogy gondolkodás nélkül belerohanjak dolgokba csak érzelmi alapon...

Ti mit gondoltok? Köszi a válaszokat!