Két keresztény meleg fiú között lehet több mint barátság?

Ahoj!

A válasz ugyanaz, amit sokan mások is már megírtak előttem:

- az egyház szerint nem lehet

- az egyház álláspontja nem feltétlenül a Teremtő álláspontja

Ennél hosszabban kár lenne kifejteni a dolgot, annyi biztos, hogyha az egyháznak, az egyházközösségnek és az egyházközségnek szeretnétek megfelelni, akkor önmegtartóztatást kell fogadnotok és látványosan nem lehettek szerelmesek egymásba, még csók-kézfogás és hasonlók sem jöhetnek szóba. Hogy ez mennyire helyes és mennyire járható, nektek tudnotok kell magatokról.

Az is biztos, hogy a legtöbb kapcsolat ezt a szintet meghaladja, mert ez egy nagyjából plátói - be nem teljesülő - szerelem állapota, ez az, amit még elnéznek, bár lelkesebb pásztorok széthajtanak teljesen titeket egy idő után, hogy az egyház szerinti helyes életre tereljenek.

Talán inkább az lenne a helyes kérdés, hogy ha az egyház rendjének megfelelően éltek és hoztok nagyon komoly, léleksorvasztó áldozatokat, akkor ezzel valójában a Teremtőnek feleltek meg vagy emberi normákat elégítetek ki. Ugyanis, ha a másodikat, akkor az helytelen indíték, ha viszont a Teremtő akaratát másként látjátok, akkor meg kell ismerni a másik utat.

Amit még érdemes megjegyezni, hogy attól, mert a homoszexualitásról egy szabados erkölcsű kép él, még nem jelenti azt, hogy aki homoszexuális lesz, az egyből szabados erkölcsűvé válik. Sajnos egy kemény, sarkos értelmezésű egyháznál ez olyan összeférhetetlenséget okozhat, ami könnyen szenvedélybetegségekbe, kényszerbetegségekbe vagy akár öngyilkosságba is sodorhatja az amúgy lelkes hívő keresztényt. Nekem az utóbbi majdnem összejött és ez volt az a pont, amikor el kellett gondolkodnom azon, hogy hogyan is állok én és az egyház ezekkel a dolgokkal. Kívánom, hogy ide ne jussatok el és egy valóban szereteten és kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolatot emberi elvárások miatt ne tegyetek tönkre. Ehhez túl értékesnek tűnsz-tűntök így olvasatból is. (bár az ellenségemnek sem kívánnám, hogy egy ilyen alakuló kapcsolata tönkremenjen)

Nem kívánok vallásellenes lenni, sem keresztényellenes, csak kérlek titeket gondolkodjatok el alaposan a hosszú távú dolgokról is, illetve, hogy ezek mit okozhatnak a későbbiekben bennetek. A Teremtő áldását kívánom és hogy találjatok utat a boldogsághoz, a boldoguláshoz!

Igazad van. Valóban nem lehet az Isten akarata, hogy boldogtalanul és érzelmi roncsként élj.

Ne haragudj, nem olvastam el a korábbiakat, bocs, ha már írtad, de megkérdezném, hogy hány évesek vagytok? Ha még tizenévesek, akkor azért elgondolkodnék rajta, hogy biztosan ezt akarjátok-e? Mert még fiatalok vagytok, és lehet, hogy valamelyikőtök később mégis a lányok mellett dönt - úgy viszont nehéz dolga lesz, ha előtte már volt kapcsolata fiúval. de lehet, hogy ez csak az én hülyeségem... Ha már idősebbek vagytok és/vagy soha nem tetszettek a lányok egyikőtöknek sem, csak a fiúk, és szeretitek egymást, akkor azt mondom, megéri megpróbálni. Ha jártok gyülekezetbe, ott nem feltétlenül kell reklámozni a kapcsolatotokat (egy ilyen kis titkolózás még izgalmas is lehet, nem igaz? :-)). A családotok már más dolog, gondolom, nektek is jobb, ha legalább ők tudnak róla és elfogadják.

Na jó, tudom, nem is ez volt a kérdésed :-) Szóval a lényeg, hogy szerintem lehet több, mint barátság, ha mindketten ezt akarjátok és elég érettnek is tartjátok magatokat egy ilyen kapcsolat bevállalásához. Biztosan lennének, akik elítélnek benneteket, de a normálisabb emberek megértenek majd.

Nagyon jól hangzik az, hogy az egyház csúnya és gonosz, és meg akarja akadályozni két szerető szív boldogságát, ráadásul még félre is értelmezi a Bibliát. Ami - tegyük hozzá - nem valótlan, mert attól még, hogy valami egyház, nem jelenti azt, hogy mindent úgy tesz, ami Istennek - a Biblia szerint - tetszésére lenne.

Én magam is küzdök azzal, hogy a fiúkhoz vonzódom, már kb két és fél éve forognak a gondolataim e körül a téma körül. Hívő keresztény srác vagyok, teszem hozzá. Először a netes ismerkedésbe ugrottam bele, azzal a céllal, hogy egy komoly kapcsolatot találjak. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a melegek, pláne neten, nem éppen tartós kapcsolatot keresnek. Nagyjából most nyáron jutottam el oda, egy újabb sikertelen ismerkedési szakaszt követően, hogy erre nekem nincs szükségem. A fizikai vonzalom megvan, de én nem akarok szexet senkivel, és ez az egész egyébként is olyan én-idegen nekem. Én szeretnék majd családot egyszer, csak ugye van ez a fizikai vonzódás is. Úgy meg nehéz lesz. Aztán láttam valahol a neten Joseph Nicolosi Szégyen és kötődésvesztés című könyvét. Az volt az alcíme, hogy a helyreállító terápia gyakorlata. Na, gondoltam, persze, még pont egy terápia fog változást hozni, jó vicc... Aztán végül is kíváncsi lettem rá, és megvettem a könyvet. Elég hosszú, és hát elég sok szaknyelvi kifejezés van benne (mert főleg a pszichológus kollegáinak írta), de simán lehet érteni átlagemberként is. Én nagyon ajánlom nektek, ha még nem olvastátok. Nem arról szól, hogy na most akkor kikúrálunk benneteket, mert b_zik vagytok, hanem az ok-okozati viszonyokra világít rá elég szemléletesen. Idézgetni most nem szeretnék belőle, mert már így is hosszú lettem (sorry érte), de én személy szerint nagyon sok mindent megértettem belőle saját magamra nézve. Olyan dolgokat, amiket korábban nem tudtam szavakba önteni, most már egyre inkább látom, mi a helyzet. Most ez így elég közhelynek hangzik talán, de tényleg ajánlom szeretettel a figyelmetekbe.

23/F

Utolsó! A szexualitás a felnőtté válás része.

Te még nem nőttél fel valszeg.