Valóban egy emberi csőd vagyok?

Mióta főiskolát váltottam a régi barátaim alig tartják velem a kapcsolatot, és nagyon egyedül vagyok.(6 soros MSN beszélgetések) Családomra nem számíthatok. 21 évesen még nem volt komoly kapcsolatom. Komolytalan is egy darab volt. Egyszer csókolóztam idáig életemben. Ha sikerül összejönni egy lánnyal, tehát amikor már ott tartunk, hogy elmennénk valahova, akkor valamilyen számomra érthetetlen oknál fogva megfutamodok. Félek az intim helyzetektől. Attól is kiráz a hideg ha valaki átölel, vagy megsimogat. Önbizalmam semmi, mivel nagyon túlsúlyos vagyok. Rettegek attól, hogy mit szólna hozzám meztelenül egy lány.(El se tudom képzelni, hogy valaki szeretni tudna.) Ez a magány(vagy betegség, vagy átok..) lassan felemészti a karrierem is. Már nem szeretek emberek közé menni, vagy szórakozni menni valahova.

Csak arra vágyok, hogy legyen egy lány akivel kéz a kézben egymás szemébe nézve, már beszélnünk se kelljen, mert tudjuk mit gondol a másik.

Könyörgöm valaki adjon tanácsot.