Elélvezett a masszőrnél - ez normális?

43 éves férfi vagyok. Elvált. Négy éve élek úgynevezett távkapcsolatban. A kedvesemmel - nevezzük Líviának - egy internetes fórumon ismerkedtünk össze, ami azóta megszűnt. Nem áltatott egy percig sem, elmondta, hogy férjnél van, gyereke is van, és bár a kapcsolatuk leginkább anyagi jellegű összefonódás, nem szándékozik elválni, amíg a gyerek nagykorú nem lesz. Én ezt elfogadtam, és mivel nagy volt a szerelem, bevállaltam, hogy kivárom azt a néhány évet, amíg valóban egymáséi lehetünk. Addig pedig beértem azzal, hogy a mintegy 150 kilométeres távolságot a jobb időkben kéthetente, rosszabb időkben havonta egyszer áthidaltuk, és együtt töltöttünk egy-egy hétvégét.

Lassan a célegyenesbe is érkeztünk volna mostanában, amikor nemrég beütött a krach. Azt tudtam, hogy masszőrhöz jár, de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy olyasmik történnek ott, amiket nekem nem venne be a gyomrom soha. Egy hatvanéves vén kéjencről van szó - nem az én szóhasználatom, Lívia jellemezte így - aki a kedvesemnek apja lehetne. Nos, nemrég bevallotta Lívia, hogy elélvezett a masszőr kezei alatt, amikor épp hason feküdt, és a masszőr a combjait masszírozta. Amikor később hanyatt fordult, akkor el is árulta a masszőrnek, hogy "megvolt a happy finish". Erre a masszőr lehúzta a bugyiját "most már úgyis mindegy" alapon, és immár úgy folytatta a masszázst, hogy érezhető volt, újabb orgazmust szándékozik elérni a kuncsaftjánál. Mire Lívia felemelte a kezét, és jelezte, hogy már megvolt a dolog, és nem igényel újabbat.

Mindezt levélben írta le nekem, mert szemtől szembe nem merte volna. De persze a későbbi találkozásaink során mesélt még pár dolgot, és eközben én úgy éreztem, gyakorlatilag fogalmam sincs, ki az a nő, aki most hozzám beszél. Mert hogy nem az, akinek én ismertem, az biztos. Kiderült, hogy a hatvanas "úriember" az elmúlt évek alatt is ott szegte meg a masszőr etikettet, ahol csak tudta. Jelen volt a kuncsaft vetkőzésénél és öltözködésénél is, és még csak el sem fordult. Amikor hasról hátra fordult a kuncsaft, eszébe sem jutott takarást adni a melleire, ezt minden alkalommal külön kérni kellett. Állandóan arról duruzsolt, hogy mások lazán ledobnak mindent, és meztelenül fekszenek a kezei alá. Arról is gyakorta beszámolt, hogy vannak, akik orgazmust érnek el a kezei alatt. Amikor intim helyekhez érkezett a kezelés folyamán, akkor lazán lejjebb húzta a neki útban lévő bugyit, általában combközépig. Merthogy a has alatti nyirokmirigyeket is meg kell masszírozni, úgy teljes a kezelés. (Ezen a ponton megkérdeztem a drágámat, hogy a vénuszdombját mióta nevezik "has alatti nyirokmirigyek" néven.) És hát néha az is besikerült, hogy az "úriember" áthúzta finoman itt-ott a kezét, ahonnan a bugyinak sosem szabadott volna lekerülnie - legalábbis az én felfogásom szerint.

Szóval, ültem a kedvesemmel szemben, és nem értettem, mi történik velem, és pláne mi történt az elmúlt négy évben. A legdurvább az volt, amikor azt mesélte, az ominózus masszázs után hazament, és a zuhany alatt elsírta magát a bűntudattól. De ez túl sokáig nem tarthatott, mert a következő alkalommal szinte már várta, hogy újra efféle élményben legyen része, de azzal semmi gond, mert amikor megtörtént - ezúttal háton fekve - ő ebből semmit nem árult el a masszőrnek, tehát lelkifurdalása sem volt.

Az is teljesen kiakasztott, hogy Lívia levelében az a mondat is szerepelt: "én mindig bugyiban vagyok a masszőrnél", később meg kiderült, hogy a vén kéjenc akkor húzgálta föl-le az említett ruhadarabot, amikor éppen kedve tartotta. És nem bírtam megértetni a kedvesemmel, hogy a fent idézett mondata mitől hazugság.

Prűd vagyok, mert ezt nem veszi be a gyomrom, vagy hülye vagyok, mert éveken át nem vettem észre, hogy valaki szerepjátékozik mellettem?