Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális dolog kimondani, hogy úgy érzem már nem működik a kapcsolat?
Úgy érzem a barátnőm már nem tisztel úgy mint korábban, ez nem baj, biztos az én hibám, biztos az övé, vagy egyikünké sem, de már nem működik. Viszont ő nem akar kilépni ebből a rossz állapotból.
Igazából bennem körvonalazódik először is az, hogy lehet, hogy tennem kellene a dolog ellen, többet törődni vele stb.
De egyben körvonalazódik az is, hogy egyszerűen és természetesen ez így alakult, valami ide vezetett és bárhogy is erőltetem ez már nem fog működni. Mint amikor egy túlsózott levest akarunk sótalanítani más fűszerek, savanyítók, édesítők hozzáadásával. Az ember nyálcsorgatva nézi a gyümölcslevet szomjoltóként.
Tehát szerintem ez jó út ahhoz, hogy megcsaljon vagy valami, az meg ha később veszem észre, vagy még rosszabb, elnézem neki, iszonyatosan kiégetne, tönkretenne.
Ezért úgy érzem szerintem lejárt az időnk. Ennyi volt. Váltani kellene. Normális ezt egy év után kimondani, bár különösebb okom nincs rá, csak érzetek?
Pl régebben úgy ragaszkodott hozzám, kapaszkodott a kezembe, csöndben bízott minden szavamban.
Most úgy érzem inkább elhúz, nem figyel rám, kigúnyol, próbál és akar irányítani.
22f ő 19l
Egyszer szóltam neki valami miatt, erre elállt tőlem 3 méterre. Ment ez még negyed órán át, aztán végül nem rángattam, hanem ott hagytam.
Dolgom volt, nagyon fontos, ő is tudta mennyire... de a hisztije fontosabb volt mint az, hogy jól végezzük a dolgot és esetleg szórakozzunk is utána.
Szóval ott hagytam, mint később kiderült, a következőt csinálta: Leült ott valahova és bedugta a fejét valami kerítésbe... Ott ült órákon át. Aztán felhívtam.... és jött velem. Iszonyatos lelkifurdalásom volt és nem akartam ott hagyni. Ráadásul kinézem belőle, hogy mondjuk besétál a vonat elé mert annyira nem lát kiutat rajtam kívül az életében.
Nekem mindegy ki is ő, a legtöbb nőt tudom szeretni. De rendkívül fontos számomra egy kapcsolatban, hogy a lehető leghatékonyabban működjünk együtt. Munka, tanulás, minden téren. Hogy minden szép legyen és jó. Hogy nyáron külföldön nyaralhassunk, hogy jó társaságokkal szórakozzunk, hogy sikeresek legyünk.
De a széthúzása szétrombolja az egészet én meg nem szeretnék egy életet elszúrni egy olyan emberre, aki valójában nem is a mi közös életünket akarja élni.
Jézus, ne legyél már ilyen tutyimutyi. Közöld vele indulatmentesen, hogy ez van, pakolja össze a cuccát és kész. Ne húzd az idejét, hadd találja meg mielőbb azt a balféket, aki eltűri a genyóskodását, meg hát ne alázd meg azzal, hogy szánalomból vergődsz mellette, az kinek jó?
(viccen kívül mondom, hogy a szüleinek szólhatnál, hogy nem ártana egy jó pszichológus a kicsikének: órákig várni valami kerítésen bedugott fejjel? Ez valami mentális defekt.)
Minden nő ilyen, nem? Inkább velem van a baj, érzi, hogy gyenge vagyok, és inkább ő ragaszkodik sajnálatból hozzám.
Én meg tudom, hogy ismeri a gyengeségeimet ezért szeretném elküldeni. Tiszta lappal kezdeni mással. Nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!