Szakítottam a párommal amiért nincs munkája. De még mindig szeretem. Mit tegyek?

o.O

A munkáját szeret(t)ed vagy őt? ...

"........De még mindig szeretem. .........."

Biztos?

Lehet jobban tudnánk válaszolni, hogy jól tetted-e, ha kicsit részleteznéd a tényeket.

Nálad lakott, évekig te tartottad el, esetleg nulla ambícióval csak a tökét himbálta és néha végzett tessék-lássék alkalmi munkát? Akkor valahol érthető lenne, hogy besokkaltál és elküldted.

Vagy szerencsétlen 2 hónapja elveszítette a munkáját, azóta igyekszik találni, de még csak alkalmi munkái voltak? Akkor viszont érdekesen kezeled a jóban-rosszbant.

A kérdésben mindegy a nemiség, pasikat sem értem, amikor olyan nőt tartanak el, aki nem is akar dolgozni (ne keverjük ide a gyerekkel van otthon témát, az egy teljesen más helyzet). Olyat is hallani néha, hogy a páros egyik fele szívesen tartja el a másikat, ha cserébe remek otthoni hátteret biztosít neki.

De ha valaki évekig csak kerüli a munkát, pedig szükség lenne a fizetésére, akkor meg szoktam érteni, hogy szakítás a vége. Ha van szerelem, ha nincs.

És ő akarta, hogy munkanélküli legyen? És ő tehet róla, hogy csak alkalmi munkája van?

Anyám is munkanélküli volt 1 évig! Addig a végkielégítésből élt és később amit én kerestem meg neki egyetem mellett. (jó az nem valami sok, de pár számlára és kajára tellett)

És tagadtam volna ki az életemből? Manapság nem dobják a munkát az ember után, vannak helyek ahol meg még rosszabb a helyzet.

Te segítettél neki munkát találni? Megtettél minden tőled telhetőt? Biztos?