Hogyan fogadhatnám el? Egyelőre nagyon fáj. Bonyolult történet, bővebben lent!

24 éves lány vagyok. Az ex barátommal egészen pici korunk óta szomszédok vagyunk-szinte együtt nőttünk fel. Tinédzser korunkban persze szerelem lett belőle, és ez idáig kitartott. Rajta kívül még nem is volt más.

Négy hónappal ezelőtt kezdtük kicsit úgy érezni kezd ellaposodni a kapcsolatunk. Már szinte csak veszekedtünk,semmi más. Megbeszéltük,hogy én pár hónapra meglátogatom édesapámat Párizsban, és addig Ő is és Én is át tudjuk gondolni, mit szeretnénk. 1,5 hete értem vissza. Amíg kint voltam, minden nap rengeteg levelet váltottunk egymással,minden nap hívott is.Alig vártam, hogy hazaérjek, és újra lássam.

Amikor hazaértem és találkoztunk, teljesen más volt. Mintha nem örült volna,hogy otthon vagyok. Másnap is ugyan így éreztem.(Attól függetlenül,hogy Ő akart találkozni,nem Én.) Majd tegnap este egy közös barátunk elcsábított bulizni.Meglepetésemre Ő is ott volt, egy lánnyal. Amikor meglátott, csak hebegett habogott,totál ideges lett,magyarázta, hogy ez nem az aminek látszik. Végül vallott,elmondta,hogy lassan 3 hónapja együtt van a lánnyal,és csak azért nem mondta el,mert nem akart megbántani. Persze, én vagyok hülye, hogy elmentem 4 hónapra, és ezzel hagytam széthullani a kapcsolatunkat,nagyon idézőjelben,de úgy hiszem, ha ilyen hamar lépett, és annak ellenére hogy minden nap beszéltünk,nem mondta el, nem csak bennem van a hiba. És kimondhatatlanul fáj, mert soha mondtuk ki ennek a kapcsolatnak a végét, és ennyi idő után reméltem, hogy tőle egy kicsit többet érdemlek. Hogyan tudnám elfogandni, és egyszerűen továbblépni, úgy,ahogyan Ő is tette?

Előre is köszönöm a válaszokat!