Van értelme szerelem nélkül egy kapcsolatnak?

Soha senki nem volt belém szerelmes. Elég zárkózott, komoly, unalmas típus vagyok, tehát megértem.

A fiúk csak pár alkalomra akartak velem összejönni, vagy lelkisegélynek tartani (csak előbb említett hátrányaim mellett azért nem vagyok buta, így levettem és elhajtottam őket).

rövidebb, 3 hónapos -féléves kapcsolataim úgy voltak mindig, hogy kinéztem egy félénkebb szűz fiút és ráakaszkodtam, ők meg ugye, nem utasítottak el, mivel maguktól lépni nem mertek senki felé és kapva kaptak az alkalmon, hogy valakivel kipróbálják.

Persze ezeknek vége lett, hol azért mert külföldre ment a srác, hol mert rámtört a szabadságvágy és leléptem.

Most viszont, lassan 25 leszek és már családot stb, szeretnék.

tudom hogy soha nem fog belém senki szerelmes lenni... a mostani párom sem az. Viszont ő is családot akar, azt mondta, neki elég ha kijön a másikkal, jól megvan vele.

Eddig nem veszekedtünk egyszer sem, mindenről tudunk beszélni. Működhet ez hosszú távon? Már nem várok csodát, de nem akarok egyedül maradni. Elviselném még azt is, hogy néha ha megkíván más lányt szexeljen vele, megengedném. Csak szeretnék családot, férjet akinek vacsorát főzhetek, akit szerethetek, még ha nem is nagy szerelemmel, még ha nem is viszonozza, csak úgy elvan.

Volt akinek tartott sokáig ilyen?