A nőknél miért a megcsalás a megoldás a "nem foglalkozik velem" problémára?

Ha én úgy érzem, hogy nem foglalkozik velem a barátom, akkor hisztizek. Az talán jobb? Max annyiban, hogy hűséges maradok.

Bár speciel még legnagyobb duzzogásom közepette se jut eszembe mással lefeküdni vagy egyebek. Ez jellemfüggö, nem nem-függö. És még csak azt se mondanám, hogy érzelmektöl függ. Akiben van annyi gerinc, az akkor se csalja meg a másikat, amikor már nem szereti és eldöntötte, hogy másnap szakít vele. Csak az csalja meg a másikat, akiben alapból megvan rá a hajlam. És ebben az esetben a legkisebb kifogás is megteszi nekik, hogy enyhítsenek a lelkiismeretfurdalásukon. Már ha van olyanjuk egyáltalán. Mindenesetre ezzel racionalizálják a tetteiket, az biztos.

hogy miért megoldás? elmondom :)

volt egy pasim, aki mindig azt mondta, hogy imád, örökre velem lesz, stb., de mégsem azt mutatta. nem foglalkozott velem, alig csókolt meg, szex is csak akkor volt ha órákig könyörögtem neki. egyre kevesebbet találkoztunk, ha mégis, akkor is inkább a gépet nyomta mint hogy velem törődött volna. sosem mentünk el sehova, mindig kibújt a programok elől, aztán sajnáltatta magát, ha kiakadtam.

ja, és ez nem 15 év házasság, hanem kb. másfél év után volt. ráadásul elég fiatal voltam ahhoz, hogy lekössem az életemet egy olyan emberrel, aki nem foglalkozik velem.

miért nem lehetett mondjuk megbeszélni? nos... én MINDIG meg akartam vele beszélni az ÖSSZES problémámat. de vagy ő volt jobban kiakadva, vagy azt mondta: "most minek kell beszélnünk erről? miért nem lehetne csak szeretni egymást?" vagy nem válaszolt és 1 óráig még a levegőt is hang nélkül vette.

miért nem szakítottam? azért, mert nem engedte! amikor rászántam magam, erősen megfogta a karomat vagy magához szorított, nem engedett elmenni a helyszínről egészen addig, amíg azt nem mondom, hogy oké, mégsem szakítok. üvöltve sírt, akárhányszor csak felhoztam a szakítás témát. öngyilkossággal fenyegetett és csapkodott, szétverte a berendezést.

eközben megismertem egy srácot, akivel jó barátságba kerültem. ő foglalkozott velem, találkozott velem, nem tért ki az ölelések elől és mindennap órákig tudtunk beszélgetni és hülyéskedni. elkezdtem többet érezni iránta, kiderült, hogy ő is. hónapokig hazudtam magamnak, hogy nem szeretem, és küzdöttem a megcsalás ellen. aztán egyszer csak egy gyenge pillanatomban megcsókoltam. gyötört a lelkiismeret, de ráébresztett arra, hogy tényleg a sarkamra kell állnom és szakítanom kell a barátommal, az új fiúval szívesebben jártam volna. ezért hát így is tettem: szakítottam TELEFONON, mert élőben nem engedett. először élőben mondtam neki, elmondtam a másik srácot is, de azt mondta, hogy még az is jobb, hogy másba vagyok szerelmes, minthogy szakítok vele. tehát kb. engedélyt kaptam a megcsalásra, mert azt mondta, bármikor találkozhatunk. csak azért engedett hazamenni, mert a szüleim értem jöttek. azt mondta, hívjam fel, ha döntésre jutottam, gondoljam át. másnap felhívtam, hogy mi van. ő pszichológushoz került, én meg egy olyan fiú karjaiba, aki ki is mutatta az érzelmeit.

nos, ez az oka az én megcsalásomnak. azóta soha nem csaltam meg senkit, és nem is tenném. inkább akkor szakítok telefonon, még az is gerincesebb, ha nincs más módja.

19/L