Mit tehetnék? Hosszútávon így életképes egy kapcsolat?

Az a problémám, hogy szerintem a barátom nincs teljesen megelégedve a külsőmmel. 22 éves, 165 cm, 53-54 kg vagyok, 75B-75C közötti cicimérettel. Amikor megyünk az utcán és látunk olyan nőket akik szűk farmerben járnak, de az "úszógumi" kibuggyan, fel szoktam tenni az ironikus kérdést hogy minek erőszakol magára 3 számmal kisebb nadrágot, de a párom meg azt mondja hogy semmi gond nincs velük, nem kövérek, jól néznek ki. Ő pl az ilyen testalkatú nőre is azt mondja hogy jó alakú nő: [link] Én meg inkább az karcsúbb alkatú vagyok, mert ezt örököltem a szüleimtől, genetikailag nem tudok hízni, hiába eszek egész nap zsíros ételeket vagy bármi, átmegy rajtam és nem rakódik fel semmi. A múltkor is néztünk egy vígjátékot amiben volt egy nő kb ekkora mellekkel: [link] Én meg mondtam hogy ez szerintem már túl nagy, de a barátom meg azt felelte hogy nem, nem az. Tudom hogy nem kellene felvennem de mégis rosszul esett mert tudom hogy nekem soha nem lesz olyan alakom vagy akkora mellem. Van amikor a barátom gizdának, gebének mond, meg hogy eszek-e rendesen mert eltűnnek a melleim. Egyre inkább csak szex előtt és közben szokta dicsérni az alkatom. Rosszul esik, mert az exem soha nem mondott ilyet, számára én voltam a tökéletes, mert neki előttem sok barátnője is volt, kipróbálta nagy mellűvel is, de azt mondta hogy szörnyű, sokkal jobb a kisebb, formás, "tenyérbe való" cici. A jelenlegi páromnak csak egy barátnője volt rajtam kívül, ő ducibb volt nálam és nagyon durván szőrös. Sokszor eszembe jut hogy lehet jobb lenne szakítani hogy kipróbálja vaskosabb nőkkel, hogy tudjon viszonyítani. Tegnap ezt észrevette rajtam, kérdezgette is hogy mi a baj, próbált vigasztalni, de én úgy tettem mintha semmi baj nem lenne, végülis az én testem az én problémám. Nem tudom mit csináljak, nincs önbizalomhiányom mert a sokan vonzónak találnak, csak az a leglehangolóbb hogy pont a párom nem...