Lehet egy kapcsolat tartós hosszútávon, ha a felek eltérően élik meg a párkapcsolat adta örömöt-bánatot?

Úgy értem, hogy az egyik érzelmesebb, intenzívebben éli meg a szerelmet és a fájdalmat, a másik viszont nem ilyen érzelmes-lelkis típus, nem éli meg ennyire, nem is képes nagyon rá (így viszonoznia sem könnyű olyan mélyen).

Amikor mondjuk szomorú az első, és kedves, biztató szavakra vágyna, de a másik ezt nem tudja olyan mértékben viszonozni (nem az ő hibájából, egyszerűen csak nem ilyen a személyisége), ahogy ,,elvárná", jól esne a másiknak.

Az első mélyebben megéli és ki is fejezi a szerelmét, a másiktól is ezt várná, de ő nem képes ilyen mértékben kimutatni.

Szerintetek ez egy kapcsolatban döntő különbség lehet, vagy a felek megfelelő hozzáállásával, a másik megértésével átvészelhető eltérés?