Szerintetek normális, hogy igy érzek? Mit tehetnék? Adnátok tanácsot?

Tavaj nyáron összejöttem egy lánnyal, és 11 hónapot voltunk együtt.

Nagyon szép és jó volt minden, egy bizonyos pontig... utána elkezdődtek a veszekedések, mindenért baj volt, csomó féltékenykedés, és veszekedés veszekedés hátán. De tényleg sokat veszekedtünk. Nagyon szerettem, és ezt leszámitva minden jó volt, de nem telt el olyan nap,hogy valami miatt ne legyen vita... miért nem irok vissza egyből, miért nem irok jóéjt smst, miért ez miért az stb..

Aztán betelt a pohár, és szakitottam... nem úgy váltunk el mint ellenségek.. megmondtam, hogy én igy ezt nem tudom folytatni.. Utána kb 2-3 hétig nem beszélgettünk, néha 1-2 sms, de több semmi... aztán amikor a suli megkezdődött, mint barátok szinte minden szünetben együtt lógunk, beszélgetünk meg minden..

Sokszor elgondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha újra kezdenénk... de félek, hogy megint jönne a folyamatos veszekedés, és nem müködne a dolog.

Még mindig szeretem, de nem tudom, megérnée kockáztatni még egyszer :(

Most akadt neki egy másik fiú hódolója, és elhivta sétálni... mikor megtudtam ezt, nagyon rosszúl esett...

Egyrészből örültem, hogy túltette magát rajtam, mert őt sokkal jobban megviselte a dolog, másrészből meg bántott.. :(

Nagyon nem tudom mit tegyek.. néha mikor beszélünk úgy érzem, hogy rettentően hiányzik a csókja, meg az, ami régen volt...

De félek.. valami visszatart :(

Szerintetek müködhetne még egyszer ez a dolog? Volt valaki hasonló helyzetben?

17 éves vagyok, ő lány és 18.. első kapcsolatunk volt mindkettőnknek..