Hogy éreztessem a barátommal, hogy nem alap dolog az, hogy együtt vagyunk. Hogy ijesszek rá, hogy elveszíthet?

Játszmázás, játszmázás, játszmázás.

Inkább arról beszélgessetek, hogy mit értékeltek a másikban, illetve egyértelműen jelezzétek, hogy mitől éreznétek jól magatokat.

Elvégre ezért vagytok együtt, nem? Nem azért, hogy egymás fejéhez vagdossátok, hogy kinek mi a baja a másikkal!

Azért leírhattad volna, hogy milyen hobbiról is van szó, hogy az ő szemszögéből is meg lehessen vizsgálni a dolgot.

Beszéld meg vele, ha nem érti meg akkor pedig rendezz meg egy kamuöngyilkosságot, ha akkor sem érti meg akkor pedig hagyd el.

Készülj fel lelkileg. Egyik nap amikor nincs más dolga, hosszasan beszélj el vele.

Úgy kell időzíteni, hogy legyen időd lélekben felkészülni és csomagold össze a cuccod, de úgy, hogy ő is észrevegye, ha megjön.

Akkor üljetek le és beszéld meg vele, hogy neked ebből eleged van. Szereted, és épp ezért már eleged van abból, hogy az bánt akit a legközelebb kéne érezned magadhoz.

Mond el, hogy most vagy megbeszélitek és lefixáljátok, hogy mi miért van és igyekeztek olyan irányba haladni, ami működő képes... viszont nem csomagolod még ki a cuccaidat, mert ha ez csak egy hétig tart a harmónia, akkor lelépsz, egy köszönés, puszi nélkül.

"már eleged van abból, hogy az bánt akit a legközelebb kéne érezned magadhoz"

Miért, a kérdező nem ugyanezt csinálja? Nyugtatót írat, és közli a párjával, hogy miatta kell szedni? Ez mi, ha nem támadás?

Ha a másik fél írta volna ki a kérdést, akkor mellé állna mindenki, holott ezek nem egyoldalú dolgok. Itt mindkét fél szépen játszmázik, és a másiktól várja a megoldást. Így meg nem fog menni.