Túl reagálom szerintetek, vagy neki van igaza?

a terv az volt, h ma átjövök a barátomhoz, és ő közben elmegy focizni én meg addig találkozom egy barátnőmmel, majd este újra együtt vagyunk. Az lett belőle, h olyan rosszul lettem, h be kellett mennem az ügyeletre. Kérdezte, h jöjjön-e, mondtam igen. Eljött, de valahogy ami nekem jól esett volna, h támogat, aggódik, helyette csak ott ült. Közben lemondta a focit is de láttam rajta, h ez is bántotta. Meg nem is értette, h minek kell h ott legyen, ha ő beteg, szeret egyedül lenni, elmenni egyedül orvoshoz, és a kórházaktól amúgy is rosszul van. Én mondtam neki, h ha ilyen nehezére esik, akkor menjen haza de mondta, h nem érti mi bajom van, hisz itt van mellettem...

végül persze ő nem érti h nekem miért nem elég, h elkísért, lemondta a programját, én meg h ez miért nem magától értetődő ha a másik beteg, és miért éreztem azt rajta, h nem annyira van kedvére a dolog. Jó, nem halálomon vagyok, de az orvos is azt mondta h nagyon jól tettem, h bejöttem. Szerintetek itt most kinek kéne engednie kicsit?